KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos terápia

Harmat György

 

Hugh Grant áll szemben Gene Hackmannel. Az ideiglenes munkavállalási engedéllyel New Yorkban dolgozó, ígéretes pálya elé néző angol doktor a szakmai sikerei csúcsán álló orvostekintéllyel. A hajléktalanokon titokban végzett, halálos kísérletezés után nyomozó naiv ifjú a kutatás nagy hatalmú vezetőjével, a mindenre elszánt bűnbanda fejével. A botránya után is piacképes brit filmhős, Grant a Nincs bocsánat-beli – Oscar-díjas – alakítása óta „gonoszra szakosodott” Hackmannel. A két színész hozza a formáját, csak nincs elég játszanivalójuk: a figurák nem rendelkeznek mélységgel. A kezdet, a baleseti sebészet ábrázolása a beállítások, a kameramozgások dinamizmusában a Vészhelyzet profizmusát idézi, csak itt még bővebben fröccsen a vér. A továbbiak pedig (szakmabéli bukkan egy bűnös orvosi összeesküvés nyomára, de senki nem hisz neki) a Kóma izgalmaira emlékeztetnek. Fordulatokban nincs hiány, biztonsággal, hozzáértéssel vezeti őket elő az angol Michael Apted. (Hová tűnt Agatha Christie?; Nell, a remetelány). A szerelmi szál ezúttal – a megszokottól eltérően – elmarad, a happy end azonban enélkül is megterem: a főhősök szellemi egyesülésének és megtisztulásának érzelmes ígéretét hordozza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1506