KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Manhattanre leszáll az éj

Mockler János

 

A veterán Sidney Lumet újra a régi, na jó, nem, a félrégi dolgait morzsolgatja. Morális helyzet van megint a rendőrségen, meg az igazságszolgáltatásban. A nézőtéren meg tizenkét dühös ember, aki ezt már eléggé unja.

Szolidáris tanács őnekik: nézzétek posztmodernnek, s legott büszkék lehettek magatokra, az öregnek úgyis mindegy, fülest kapott, hogy a Duna TV lenyomta a Serpicót, úgyhogy most nyugton van egy darabig.

Szóval, a zsaruk kenőpénzt nyúltak és kitudódott, az igazság filmszínházhoz jön. Az egyik kopót, az igazságkereső hős apukájának a társát, jóban-rosszban hű kenyeres, pontosabban hotdogos cimboráját az a csávó játssza, akit verőlegénynek láttunk a Tiszta románcban, és testőrnek, Medve névre hallgató gorillának a Szóljatok a köpcösnek! című valóban tök mai csodában. Na, ebben John Travolta, a hős, folyton azzal szórakozott, hogy azt mondogatta ennek a nagydarab, szakmai hendikeppel sújtott fiúnak, ti. jóindulatú a marha, hogy „nézz rám” „look at me”. Az ökör meg nézett, tényleg, mint az új kapura. Most meg az van, hogy rávetül a gyanú árnyéka, és a jószándékú Andy Garcia egy kikötő elhagyott rozsdatemetőjében úgy kezdi a faggatását, hogy „nézz rám”. Itt lehet örülni, nézd csak elidézte magát véletlenül, a többször kitüntetett hadastyán.

Természetesen mi csak magunkban örülhetünk, Sidney Lumet fejében meg sem fordult ilyesmi, valószínűleg semmi sem. Menthetetlenül a tegnapok hőse. Nekünk annyi marad, különben belőle is, hogy Elmore Leonard Look at Me címmel folytatja a Get Shortyt. Addig meg itt a Rozsdatemető 6.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1695