KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

2 és 1/2 kém

Sárközi Dezső

A 2 bites titkosügynök 17 tavaszias pillanata már a hetvenes években tovatűnt. A 4 bitesek, hála James Bondnak, az infantilizmusnak a nyolcvanas évekig húzták. A Super-Nintendo képességű, kb. 8 bites és 12 éves Dupla 0 kölyök (minden idők legfélelmetesebb teenager titkosügynöke) azonban már maga volt az interaktív szórakoztatóipar előszele – vagy három hétig az Uránia moziban.

Ezek után nem kétséges: Herbert Ross a mélyvízbe ugrott. A mélyen titkosügynökökről forgatott egy kínvigyor gyanúsat. Nem is egyről, rögtön kettőről, sőt „két és félről”, egy párról és gyermekéről. És lám, felvillan az indusztriális világ futurisztikus családképe: az igaz amerikai angoraetikett. Csak egyet tudok érteni a filmforgalmazó szinopszisában oly pontosan megfogalmazottakkal: „A mélyen titkosak – Jeff és Jane – hisznek a házasságban, a családi munkamegosztásban, a közös gyermeknevelésben és a házasélet örömeit is együtt élvezik..:’

De New Orleans veszélyes hely. A mélyen titkosügynököknek se idejük, se lehetőségük mélyeknek és titkosaknak lenni. Körülöttük sárgák, feketék, fehérek, kékre-zöldre vertek; színesek (ha nem azok lennének nem is látszanának). Peregnek az izgalmas és mulatságos történetek. Itt egy idétlen bankrablás, ott Muerte, a ravasz karibi rablógyilkos, amott pedig Paulina Novaček a cseh titkosrendőrség ügynöke garázdálkodik kísérleti robbanóanyaggal. A történet maga az ármány és jégverem, amibe a mélyen titkosak belekeverednek, majd a gyomtalanítás után Kuba felé indulnak – valószínűleg a békés cukornádültetvényekhez – „gyerekeket nevelni”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=176