KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felejtés

Köves Gábor

 

Amióta a Sötét zsaruk folytatásában Michael Jacksonról is bebizonyosodott, amit egyébként már régóta sejtettünk, hogy a botrányhős-énekes ugyanúgy nem e bolygó szülötte, mint például Frank, az éneklő kutya, a filmvilág érdemi újdonsággal nem igazán tudott előhozakodni a köztünk élő idegenekkel kapcsolatban. Persze előfordulhat, hogy nem is állt szándékában, és az sem éppen elképzelhetetlen, hogy Hollywoodot már jó ideje maguk az idegenek irányítják, akiktől nyilván még az is kitelik, hogy az X-Akták valamennyi epizódját külön mozifilmként zúdítsák a gyanútlan emberiségre. Bármi is legyen az igazság, a Felejtés mindenesetre ezen összeesküvés-elméletet látszik alátámasztani. Mulder és Scully határidőnaplója tele van az ilyen és ehhez hasonló, megoldásra váró rejtélyekkel, ami viszont még újdonságnak számított néhány éve az igazságot odaát kereső sorozat indulásakor, abba ma már nemcsak a szereplők, de a nézők is belefáradtak. A Felejtés addig ér valamit, amíg nem a földönkívüli-rejtély rutinszerű megoldásával foglalkozik, hanem főszereplője, a kisfia elvesztésének traumájával küzdő családanya gyászmunkáját, fokozatos elszigetelődését, és egyre növekvő zavarodottságát szemlélteti. Julianne Moore van olyan jó színésznő, hogy elfojtott kétségbeesését látva a néző is kényelmetlenül érezze magát, kezdeti várakozásainkat pedig a képek nedves, őszi szürkesége is növeli. Hogy egy thriller mennyire akar szórakoztató játék maradni, nyilván az alkotók döntése, akik ezúttal a gyász mélységeinek rettenete helyett egy paranormális nyomozás blődségét választották. A váltott járművekkel folyó kergetőzés végén természetesen már megint szerencsétlen idegeneknek kell elvinniük a balhét: bűnlajstromukon a szokásos kalaplopási ügyek és világösszeesküvési kísérletek mellett ezúttal a gyerekrablás vádja is szerepel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1836