KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vas

Herpai Gergely

 

Mielőtt (megérdemelten) porig aláznám ezt a B-kategóriájú akciófilmet, egy dologban tényleg elismerést érdemel. Az akciófilm-kritikusok álma beteljesedett: ez a film ugyanis olyan infantilis mesével bír, amely még a szokásos vaskos „mondanivalóktól” is megkímél minket: szerencsére nincs benne igaz barátság, túl érzelmes szerelmi szál, Free Tibet, Unesco-gyerekek sorsa, illetve nem kell a főhős családja sorsán, vagy hasonló bornírtságokon sem elérzékenyülnünk. A Vas története egészen becsületesen úgy egysíkú, buta és minimalista, ahogy van.

Adva vagyon a derék ifjú (szelíd) motoros királyfi, aki két jó barátjával hazakerekezik, útközben megregulázva néhány autós vagányt. Hőseink emellett hamar összetűzésbe kerülnek más motoros bandákkal és néhány izgága tagjukkal is, olyan kvintesszenciális problémákon megküzdve, mint hogy kinek gyorsabb a mocija, vagy hogy hova tűnt az a három kétkerekű, amelyeket hősünk még régebben valamilyen rejtélyes okból lovasított meg.

A farmer-reklámokat idéző alakítást nyújtó főszereplő, Martin Henderson nem cifrázza, csak verekszik, motorozik, időnként pedig csak néz, néz ki a fejéből kék szömivel, miközben a tinilányok hormonháztartása az égbe szökik – de a másik nem képviselői is hasonlóakat mondhatnak el a szőke ciklon Monet Mazur láttán.

Később a történet alázatosan a háttérbe is vonul (bár némi drog-ügylet és szokásos hősre kent gyilkosság azért még befigyel), hogy átadja a helyét a száguldozások amúgy technikailag tényleg döbbenetes (bár teljes egészében hiteltelen) látványvilágának. A Vas abszolút az egyszer nézhető látvány-rágógumi kategóriájába tartozik, azért pedig csak hálával tartozhatunk, hogy készítői többel meg sem próbálkoztak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1849