KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Én, a kém

Csillag Márton

 

Az Én, a kém esetében több szempontból is különleges filmmel van dolgunk. 1. A történet alapjául szolgáló, 1965 és ’68 között futó I Spy című amerikai tévésorozat főszereplői (Bill Cosby és Robert Culp) a médiatörténelem első pepita buddy-párosát alkották, azaz személyükben a képernyőn először alkotott megbonthatatlan kettőst egy fekete és egy fehér figura. 2. Eddie Murphy és Owen Wilson életükben először forgattak együtt B-kategóriásra sikeredett filmet. 3. A forgatás kedvéért Andy Vajna elterelte a hetes buszt.

Az eredetileg prágai akciójelenetekre írt történet középpontjában egy szupertitkos amerikai lopakodó eltűnése áll. A felbecsülhetetlen értékű repülőt egy Gundars nevű nemzetközi bűnöző Budapesten akarja minél jobb áron eladni egy minél veszélyesebb vevőnek Az USA Nemzetbiztonsági Hivatala szép fővárosunkba küldi hát Scott ügynököt (Wilson), hogy a világbajnoki címének megvédésére készülő Kelly Robinson bokszolót (Murphy) pajzsul használva Gundars közelébe jusson, és visszaszerezze a lopakodót. A páros budapesti kalandjai a város világörökséggé nyilvánított részeire korlátozódnak, a kijelölt határokon belül azonban minden száguld és robban. A döcögős történet érdekességét csupán az adja, hogy az aktuális menekülés/kergetés közben hőseink mintha azon gondolkodnának, mi is lehetne a következő lépés egy kevésbé fantáziátlan forgatókönyvben. Nem jut eszükbe semmi. Betty Thomas rendező filmje nem teljesíti vállalásait, hiszen másfél órában szeretne Bond-paródia, buddy-komédia, sikeres tévésorozat filmes adaptációja és a Murphy-életmű méltó darabja lenni. Ami pedig valaha a jobb napokat látott Oliver Wood képeit illeti – Budapest még a Barátok közt főcímében is jobban mutat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2098