KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Madame Satã

Kis Anna

 

Ha sok kivetnivalót találunk is a Madame Satában, tagadhatatlan, hogy izgalmas próbálkozással van dolgunk. Érdekes már önmagában az is, hogy a magyar mozikba egy első filmes brazil rendező alkotása került. Jóllehet, Karim Ainouz forgatókönyvíróból avanzsált rendezővé, épp a forgatókönyv lesz gerendányi szálka a néző szemében. Joao Francisco dos Santos története a valóságon alapul. De hogy mi is a történet, sehogy sem akar kiderülni. A markáns főhős fekete bőrű csínytevő a harmincas évek Rio de Janeirójában: az alvilági kerület igazságosztó harcosa, megalázott mindenes a varietében, ám valóságos rabszolgahajcsár a saját szemétdombján, mégis példás családapa, ugyanakkor becsvágyó transzvesztita előadóművész és a magára nem ismerésben vergődő individuum, igazságtalanul bebörtönzött Kohlhaas Mihály, kisstílű tolvaj és gyilkos egy személyben és egy személyiségben. Pont ez a túlhajtott sokrétűség tükröződik a dramaturgiában is. Nem derül ki, hogy egy különlegesnek induló, ám elvetélt homoerotikus szerelem, esetleg egy vérverejtékkel vágyott karrier, a „nő vagyok vagy férfi vagyok” meghasonulás, vagy a diszkriminált és megalázott „nigger” lázadásának történetét futtatja-e ki a rendező. A Madame Sata (hogy a cím utalás Cecil B. DeMille Madam Satan című filmjére, szinte a vége főcím után derül ki) pont az az eset, amikor a sok kicsi nem megy sokra. Számtalan motiváció indul, hogy aztán mihamarabb feledésbe merüljön, egészen kiváló jeleneteket látunk szemet gyönyörködtető képi világgal a főhős felejthetetlen testközelijeivel extatikus szeretkezések, illetve tengeri fürdőzések közepette, izgalmasak a szereplők és a végén… néma csend. A Madame Sata figyelemreméltó epizódok füzére, amelyekből egy tévedés folytán mégsem lett film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2124