KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kínzó mindennapok

Ádám Péter

 

Mielőtt a férfi elmegy hazulról, gondosan bezár ajtót, ablakot. Rosszat sejtünk. Azt hisszük, mániákus őrült tartja fogságban csinos és védtelen áldozatát. Pedig dehogy: a férfi, épp ellenkezőleg, a gyanútlan külvilágot óvja a nő (tulajdon felesége) vérszomjas vágyaitól.

Valamikor mindketten agykutatással foglalkoztak egy kutatólaboratóriumban, de – hogyan, hogyan nem – valami titokzatos kór fertőzte meg a feleségét. A tünet: fékezhetetlen nemi vágy, és szeretkezés közben a partner irgalmatlan szétmarcangolása. A kutatóprogramban egy amerikai orvos is részt vett, ő most nászutasként tér vissza fiatal feleségével Párizsba. Ez a történet másik szála.

Az amerikai kétségbeesetten próbál az időközben eltűnt két munkatárs, a francia orvos és felesége nyomára bukkanni. A franciának, persze, jó oka van, hogy töröltesse magát a nyilvántartásból: a kulcsra zárt házból ki-kiszökő imádott vámpírfeleség átlagosan egy kamionost fogyaszt hetente. (A hulla eltakarításáról a férj gondoskodik.) Közben kiderül: megkapta az amerikai is a titokzatos betegséget. Baljós felismerés, ha történetesen nászutas az ember...

A film kis költségvetéssel és jellegtelen helyszíneken forgatott minimáltörténet, néhány ötlettel és szándékosan semmitmondó dialógussal. A rendezőnő kínosan vigyáz, hogy a látvány ne sokkoljon: a kamera gyakran fényképezi testközelből az üzekedő párokat, és a véres jelenetek közben illedelmesen elsötétül a vetítővászon, csak jajveszékelést és halálhörgést hallani.

Utolsó kép: az amerikai orvos – aki a szálloda takarítónőjével ez egyszer engedett a gyilkos késztetésnek – a zuhany alatt már lemosta magáról a vért, amikor benyit a gyanakvó feleség. Az egészben az a legbosszantóbb, hogy a film pontosan ott ér véget, ahol az igazi izgalom végre elkezdődne...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2246