KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó tánc

Barna György

Kettős gyilkosságért – enyhítő körülmény hiányában – halálra ítélik Cindyt (Sharon Stone), aki az évek óta tartó jogi processzusok terhe alatt már megváltásként várja mielőbbi kivégzését. A végrehajtás előtti utolsó forduló, a kormányzó elé terjesztendő kegyelmi kérvény ügyét egy fiatal ügyvéd-titán kapja. Személyes bizonyítási vágya, valamint annak a korábban eltusolt körülménynek az „előbányászása”, hogy a lány kábítószer hatása alatt ölt, konfliktusba keverik az elítélttel és a politikai itatóspapírként működő igazságszolgáltatással. Közeledik a kormányzóválasztás. A média és a nép (ebben a sorrendben) mozgatja a kormányzó kemény kezét: nem ad kegyelmet. Hayes ügyvédet elbocsátják. Cindyt elaltatják. Különös hatású, dokumentumfilmszerű blokk a humánus hóhérság technicizáltságának paradox képsora. Az Ember csupán megkötözi a pácienst, beköti az infúziót, ellép három métert és benyomja a play-gombot az Altatóinjekció-adagolás-útján-kivégző rendszeren (AAÚK-system). Bruce Beresford, az Oscar-díjjal jutalmazott Miss Daisy sofőrje rendezőjének filmje egyedül itt, és így foglal állást a halálos ítélettel szemben. Ezek a kemény és precíz, a hatásvadászatot átmenetileg kerülő (mert nem a haldokló iránti, némileg olcsóbb együttérzésre játszó), tényfeltáró mozgóképek mentik fel, valamelyest, a cselekményében egyébként rutinmegoldásokba ragadt filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=295