KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majdnem híres

Kézai Krisztina

 

Az Amerikai Egyesült Államok a hetvenes évek végén: a 15 éves William Miller a Rolling Stone magazin kritikusaként elkíséri a Stillwater nevezetű feljövőben lévő bandát országos turnéjukon és megpróbál összehozni élményeiből egy cikket.

Újabb üres amerikai mítoszteremtési kísérlet – gondolhatnánk, miután megvettük/megnéztük a bátor cowboykat, a bátor űrharcosokat, a bátor szőke szexbombákat, és folyamatosan térdig járunk bátor amerikai elnökökben.

De nem. Lehet, hogy azért, mert az író-rendező Cameron Crowe 15 évesen valóban a Rolling Stone magazin kritikusa volt, és tudja, miről beszél. Lehet, hogy azért, mert Kate Hudson, aki beugrott Penny szerepébe – és azóta már besöpört egy Golden Globe-ot érte – közel jár a tökéleteshez. (Chris Robinsonnak, a Black Crowes énekesének feleségeként és Goldie Hawn lányaként valószínűleg neki is vannak idevágó tapasztalatai.) Lehet, hogy azért, mert egy serdülő fiú szemszögéből nézve bármilyen történetet befon a felnőtté válás mindnyájunknak ismerős keserédes hangulata, és agyoncsapja az izzadságszagú mitizáló kísérleteket.

De főleg azért, mert a rock&rollban és a hatvanas-hetvenes évek korszakában valóban jelen van valami megfoghatatlan, lázadó szépség, ami a legjobb alap egy mítosz születéséhez. De a nosztalgiához biztosan. És a Majdnem híres biztosan és jó érzékkel épít erre a nosztalgiára, anélkül, hogy feleslegesen melankolikus, túllihegett vagy sajnálkozó lenne.

Egy film, aminek atmoszférája van, egy korról, amelynek volt atmoszférája. Barátságok, szerelmek, árulások, hiteles figurák, jó helyzetek – mindennapok egy korból, amikor Amerikának még lelke volt, nemcsak fogyókúrás programjai, csillagháborús tervei és PR-menedzserei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3285