KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baise-moi

Bikácsy Gergely

 

Vagyis: Dugj meg! A Baise-moi című filmet a tavalyi Titanic-fesztivál ezzel a (jó) fordítással mutatta be. A mostani magyar címváltozat szerzői nem érzik a magyar nyelv hangulatát: finomkodó ál-nemtudásba burkolóznak. Mint aki halkan belelépett.

Maga a nagyot akaró, újítani vágyó film sajnos nem sikerült. Csak a szándék, az ötlet, a kiindulás méltányolható. Két megalázott fiatal prostituált lány bosszúálló angyalként száguld végig macho-Franciaországon, és pornó- meg akció-horror filmekben látott módon gyilkolja le a felgerjedt kanokat. A méltányolható ötlet, hogy pornó-film külsőségekkel világítja meg a pornó-filmek álságosságát. Ennél azonban többre nem telik az inkább amatőr-eszközökkel dolgozó alkotópártól, a film önparódia lesz, sok erőszakkal, vérvörös nemiszervek nagyközelijével, és öldöklést imitáló szcénákkal. (A közelhozott párzás valódi, a gyilkolás imitált: már itt felborul és hamissá válik a nagy, kemény újító szándék, mely leleplezné, hogy mily hazugok a hazug filmek párzás- és gyilkolás-jelenetei: semmivel sem hazugabbak, mint most itt.)

A Baise-moi hősnőit felháborító módon nem üdvözli a társadalom, viszont üldözik őket. Végül az egyik lányt egy védekező szatócs lelövi, a másikat állatias rendőrök ütlegelik, sőt, durván káromkodnak is. Lelepleződik tehát a velejéig gonosz államhatalom… Általában vigyázni kellene a „leleplező” és világjobbító filmekkel, melyek fő célja, hogy hazugságot „leplezzenek le”. A világ filmtermésének 90 százaléka természetesen hamis és hazug. Ezt eddig is sejtettük. A pornó, ha semmi más szándéka nincs, mint nézőit szexuálisan felgerjeszteni, majd párzásra illetve maszturbálásra késztetni, esztétikailag ugyan értékelhetetlen nulla, de nem kártékonyabb, mint a hagyományos, szirupos giccs. A véres akció-horrort normális néző durva játéknak fogja fel: kártékonyságáról szociológusok és pedagógusok egyet nem értve régóta vitáznak.

A Baise-moi-t állítólag két igazi pornófilm-színésznő játssza: nem rosszabbul, mint más színésznők. Oktatófilmet láttunk: helyeselném, ha a prostituáltak és pornó-színészek segélyző egyletében vetítenék, s a szakma utána hasznosan elbeszélgethetne az önsegélyezés módozatairól. Nem a filmszakma: bár szolidaritási szándékot deklarálhat, együttérzésem ezennel én is kifejezem – a filmnek e most látott dologhoz semmi köze.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3314