KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kirikou és a boszorkány

Tóth András György

 

A gyermekfilmben történő női mellmutogatás minden rekordját megdönti Michel Ocelot francia rendező fesztiváldíjas rajzfilmje. Adva van egy 70 perces történet, ahol a főszereplő csecsemő kivételével elsöprően feminin szereplőgárda minden tagja – a szexbomba boszorkánnyal az élen – egész végig fedetlen keblekkel nyomul a filmvásznon. Hogy az anyukák mégsem fogják visítva kirángatni csemetéiket a matiné-előadásokról, az csakis annak köszönhető, hogy a rajzfilm szereplői egytől egyig egy afrikai bennszülött falu hagyományos módon élő fekete lakói.

Az Oroszlánkirály-féle Disney rajzfilmekkel nyíltan szembehelyezkedő rendező nem mindennapi produkciójában több fronton is harcot nyitott az autentikusságért. Előfordulnak ugyan a főszereplőt aktívan segítő vagy akadályozó állatok, mégsem kezdenek beszélni, pláne énekelni. Az énekes-táncos jelenetek nem musical-betétek, szervesen illeszkednek a cselekménybe, s Youssou N’Dour világzene-sztár hagyományos hangszereken kíséri őket. A készítők nem restelltek Dakarban kutatni szinkronhangok után, hogy ízes afrikai francia tájszólásban beszéljenek a falu lakói (habár ezt az ékességet menthetetlenül hazavágja a kötelező magyar szinkron). Az alapul vett nyugat-afrikai Hüvelyk Matyi-sztori eredeti brutalitását viszont Ocelot önhatalmúlag civilizált tanulságokra cserélte: óvakodjatok a babonáktól és a pletykáktól, próbáljátok megérteni és szeretni az ellenségeiteket is. Csak a megkapóan népmesei hangvétel maradt érintetlen.

A rajzstílusban szerencsésen ötvöződik a frankofón iskola ötletesen stilizáló, egyszerű vonalvezetése a számítógépes rásegítésnek köszönhetően színárnyalatokban és részletekben gazdag, Henri Rousseau-szerűen naiv háttérrel. Az egymást sikeresen támogató rajz és sztori gyakran a felnőtteket is magával ragadja, például az ellenállhatatlan alagút-jeleneteknél. Jellegzetesen páneurópai produkcióról van szó: francia, belga és luxemburgi műhelyekben tervezték, lett és magyar (!) stúdiókban béranimálták. Összességében véve nálunk elmaradhatatlan lesz a Magyar népmesék-utánérzés, habár kultúrpolitikai párhuzamról akkor beszélhetnénk igazán, ha cigány népmesékből csinálna egészestés rajzfilmet a Pannónia Filmstúdió.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3318