KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A légiós

Mátyás Péter

 

A belga származású Jean-Claude Van Damme profi sportolóként érkezett Hollywoodba. 1984-ben kapott első, jelentéktelen filmszerepétől hosszú út vezetett a világhírig. Ma Stallone, Schwarzenegger és Segal mellett az egyik legjobban keresett akcióhős. Új filmje is bővelkedik látványos jelenetekben, verekedésekben és lövöldözésekben, megfűszerezve némi gengszter romantikával és a marokkói sivatag folklorisztikus elemeivel. Van Damme egy bokszbajnokot alakít a húszas évek Marseilles-ében, akivel a maffia piszkos üzletet köt. Később megszegi a megállapodást és menekülnie kell, a Francia Idegenlégió zsoldosa lesz. E rövid bevezetést követően indul a tulajdonképpeni történet immáron Afrikában, bemutatva a szigorú kiképzést és a hősies harcot a helybéli gerillák ellen. A becsületesség, a bajtársiasság, az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” elve adná a morális tanulságot, ám a film nélkülözi Dumas irodalmi színvonalát és a három muskétás humorát. A kötelezően felmondott prédikációk és a kifogásolható színészi játék előterébe kerülése nem válik előnyére az átlagos Van Damme-mozihoz szokott nézőknek. Egész idő alatt ott kísért egy 1962-ben készült, ugyancsak sivatagban játszódó kalandfilm, az Arábiai Lawrence szelleme. A légiósból azonban hiányzik az arab világ titokzatos atmoszférája, az árnyalt jellemábrázolás és mindenekelőtt egy nagy színész, Peter O'Toole személyes varázsa. Akik azonban a tökéletesen kidolgozott férfitestekre vagy az akrobatikus ügyességű küzdelmekre kíváncsiak, azok nem fognak csalódni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4525