KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dobrányi Géza (1921-1990)

Lőrincz József

Részlet Lőrincz József operatőr búcsúztatójából.

 

Nincs közöttünk olyan, aki ne volna adósa. Ha az elmúlt évtizedekben valamire vitték a magyar operatőrök, akkor abban a Magyar Filmlaboratóriumnak és személy szerint Dobrányi Gézának igen nagy része van.

Még köztünk vannak, szerencsére, néhányan olyanok is, akik tanúi lehettek, amint az első magyar színesfilm elkészítésénél bábáskodott. Ők mesélik nekünk, fiatalabbaknak, hogy a Ludas Matyi éjszakákon át nem engedte haza Dobrányi Gézát: személyesen kívánt jelen lenni az első hazai színes játékfilm laborálási munkáinál...

Nemzetközi tekintélyként ismerték el külföldön is: nagy filmnyersanyag-gyártó cégek vezető munkatársai is figyeltek szavára egy-egy nemzetközi tanácskozáson, vitás kérdésekben nem mellőzték a véleményét. S ebből a tekintélyből sok haszon származott az egész magyar filmgyártásra is. De mi, operatőrök, idősebbek és fiatalok, hazai földön vagy külföldön munkálkodó filmkészítők korántsem csak szakmai tekintélye miatt szerettük és tiszteltük őt. Vitákban békéltető volt, mindenkivel szót tudott érteni, és ővele is mindenki szót értett. A mérleg nyelvének szerepét játszotta sok elkeseredett összeszólalkozásban, érdekek összecsapásában. S ami szinte páratlan tulajdonság: az érdekek között biztos érzékkel, hibátlan erkölcsiséggel tudott igazságot tenni.

A fiatalabbaknak már nem, de az idősebb kollégáinak még tanára is volt ő a főiskolán. Én személyesen úgy emlékszem vissza rá abból az időből, mint két-három kivételes tanárom egyikére. Arra figyelmeztetett, hogy még valamikor a főiskolás évek alatt sajátítsa el az operatőri mesterségre készülő fiatalember mindazt, amit a pályán majd megkövetelnek tőle. Azt mondogatta: „Nem szeretném, ha majd ezekkel a problémákkal kellene foglalkoznunk, amikor évek múlva összehoz bennünket a sors a laborban. Lesz ott majd épp elég egyéb gondunk...” Megvolt a képessége, hogy mindig szem előtt tartsa a jövőt.

Azt szeretnénk, ha az a szellem, amit ő képvisel, mindörökre itt maradna köztünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4712