KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Seriff az égből

Lajta Gábor

 

Hiányosságai – és nem erényei – révén válik gyerekfilmmé a Seriff az égből. Mondhatnám azt is, hogy gyermeteggé. Nem éri el még a Piedone-filmek színvonalát sem, mert nélkülözi azok tartalmi és stiláris egységét. A gyerekek azonban hálásak és talán jól mulatnak a látványosságokon, az ósdi filmtrükkökön, s a már szinte rajzfilmszerű verekedéseken. (Az egyik szereplő például mindig úgy csuklik össze, mint egy kilyukasztott gumitömlő.) Pedig jól indul a film. Imbolygó híradóstílusban fényképezett képek az UFO-k miatti hisztériáról. Megjelenik egy hatalmas „rémalak” – Bud Spencer – fényes méhészöltözékben: ő a „földöntúli” seriff. Valami gunyoros történetre készülünk a csodalátókról..., de akkor mit keres itt Bud Spencer a hatalmas ökleivel? S a megoldás is meglehetősen fantáziátlan: egy űrből jött kisfiút vesz pártfogásba, akit UFO-felderítők üldöznek. A „visszajáratás”és a „kockázás” jóvoltából megmozdulnak a tárgyak, az emberek pattognak előre-hátra.

Azt a filmet, amely nem adja legalább a valószerűség látszatát, nem vehetjük komolyan annyira, hogy beleéljük magunkat és izguljunk rajta. Maradna tehát a humor, de igazi konfliktushelyzet nélkül nincs igazi nevetés sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7338