KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hárman a világ végén

Loránd Gábor

 

Mi történik, ha egy isten háta mögötti faluban kezdi pályafutását egy orvos, egy agronómus és egy tanárnő? Sok minden történhet, csak az nem, és úgy nem, ahogy azt a vígjátéknak szánt filmünk előadja. Teljességgel valószerűtlen, szinte elképzelhetetlen alaphelyzetből indul a cselekmény: a falu vezetősége, élén egy tökkelütött téeszelnökkel, az ifjú munkaerőknek már megérkezésük napján felmondó levelet küld. Ennek az az oka, hogy a korábbi években nagy volt a vándorlás ezekben a munkakörökben. A „miért” keresése helyett pedig a durcás elnök – noha agronómusra, orvosra és tanárra égető szükség lenne – mi mást tehetne(?): az első napon kirúgja őket. A fiatalok viszont nem hagyják magukat: maradnak. Ha harc, hát legyen harc. Hasznosan, energikusan tevékenykednek, ezzel bizonyítanak, mindenki örömére. A végén még az elnök is megbékél velük.

Kevés az életszagú helyzet ebben a vézna komédiában. Az alkotók feltehetően ironikusan s ugyanakkor valamilyen megértés-szeretetfélével is akarták ábrázolni a falu életét, a lelkes és korlátolt vezetők tetteit. Azok a szituációk azonban, amelyeknek elgondolkoztatva nevettetniük kellene, inkább kínos feszengést keltenek. A humor sovány, az ötletek gyengék, a narrátorszöveg álmosító. A témában rejlő lehetőségek elsikkadnak. „Mélyhűtött” vígjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7402