KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Lajta Andor

Zalán Vince

„Néhai férjem, Lajta Andor születésének 1981. április 22-én van kilencvenedik évfordulója” – írja levelében a magyar újságírás és filmélet kiemelkedő képviselőjének özvegye.

Bár folyóiratunk ritkán foglalkozik különböző évfordulókkal, ez alkalommal mégis kivételt teszünk: szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat Lajtai Andorra, akit oly igazságtalanul feledni látszik a köztudat, de a szűkebb szakma is.

A bécsi születésű Lajta Andor Szombathelyen, a Vasvármegyénél kezdi újságírói pályafutását. Az első világháború kitörésekor behívják katonának, de rövidesen betegség miatt leszerelik. Ezután jelennek meg filmmel foglalkozó cikkei (Mozi Világ), s 1919-ben lát először napvilágot az általa szerkesztett Filmművészeti Évkönyv, amely – a magyar filmélet-filmtörténet páratlan vállalkozásaként – 1949-ig (!) évente megjelenik. 1928-ban megalapítja a Filmkultúra című szaklapot, amelyet tíz év múlva betilt az Imrédy-kormány. 1944 októberében a nyilasok Isaszegre hurcolják, majd az óbudai téglagyárba; egy, a portugál követségen dolgozó barátja menti meg a biztos haláltól. A felszabadulás után minden erejét a magyar filmarchívum megteremtésének, színvonalas működtetésének szenteli.

Két kötete is megjelent: 1942-ben A tízéves magyar hangosfilm és 1946-ban Az 50 éves film története. A magyar film története című 800 oldalas munkája mindmáig kiadatlan.

1962. március 21-én halt meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7513