KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ember nem nőhet fel mese nélkül

Tótisz András

Ezt bizonygatja ez az NDK-film. Kinek? Elsősorban a nézőknek persze, aztán Frank – a helyes szőke kisfiú – apukájának. Apuka ugyanis modern, echte deutsch műszaki értelmiségi, aki arról győzködi mesére éhes gyermekét, hogy inkább a számtannal foglalkozzon lefekvés után, mert a számok titokzatos világa sokkal érdekesebb az életidegen mesénél. Egyébként is, a számok smgítségével jutunk a csillagokig! És: … építünk lakótelepet.

Hiszen ez a másik probléma, a lakótelepre költözés. Hogy viseli el egymás hétköznapi ábrázatát a házaspár, akik eddig csak hétvégeken találkoztak, amikor műszaki apuka hazajött az építkezésről. Mit jelent – örömöt és gondot – elköltözni a nagyszülők mesebeli tengerparti házából, eltávolodni az olykor kényelmetlen szülői gondoskodástól és saját lábra állni a végre megkapott lakásban. A lakótelepen, ahol Frank – Ali baba meséjéből véve a megoldást – krétával ikszeli meg házukat, hogy hazataláljon.

De ne csigázzuk az olvasó érdeklődését. Frank apukát sikerül meggyőzni. A nézőt is, mivel a döcögős rajt után kellemes és igaz film ez, amely még jobb is lehetne, ha a mesét nem akarnák megeleveníteni, a nyilvánvaló igazságokat – biztos ami biztos – el is mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7951