KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyő, nagy Ő

Pápai Zsolt

The Heartbreak Kid – amerika, 2007. Rendezte: Bobby és Peter Farrelly. Írta: Neil Simon színművéből Scott Armstrong, Leslie Dixon, Kevin Barnett. Kép: Matthew F. Leonetti. Szereplők: Ben Stiller (Eddie), Michelle Monaghan (Miranda), Jerry Stiller (Doc), Malin Akerman (Lila). Gyártó: DreamWorks Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.

 

Szabványízléssel és PC-terrorral szembeni harcukban a Farrelly testvérek mostanáig inkább az extrém szituációkat és együgyűségükben is extravagáns figurákat kedvelték, új filmjükben viszont visszahátráltak a hétköznapiságba. Tökéletesen szimpla alapszituációra építettek, egy olyan férfiről meséltek, aki nem tudja elviselni frissen szerzett feleségét.

Eddie-t egész pereputtya azért froclizza, mert bár már negyvenhez közelít, még nem nősült meg. Amikor egyszeriben elege lesz ebből, az első mutatós lányt kikapja a tömegből, és kezdetben – a házasságkötés utáni pillanatokig – minden rendben is van, azonban a nászúton az asszonyka kimutatja a foga fehérét. A problémákat ráadásul fokozza, hogy hősünk a mézeshetekhez kiszemelt szállodában megismerkedik a tényleges nagy Ő-vel.

Bár korábban jobbára saját kútfőből, eredeti forgatókönyveikből dolgoztak a Farrellyk, ezúttal hozott anyagból (Neil Simon klasszikus darabjából) merítettek, ami arra mutat, hogy ihletük apadóban van – emellett a Keresd a nőt! című alapfilmjük leleményeinek aprópénzre váltása, illetve a poénok mennyiségének csökkenése és minőségének gyengülése is ezt jelzi, az Agyő, nagy Ő! mégis élvezhető darab. Originális Farrelly-film, a felületi jegyeken – genitália-vágóképek, mélyről felbugyborékoló alhasi hang, szórványosan szitáló testnedvek – túl mindenekelőtt azért, mert maradéktalanul átélhetővé tesz egy végtelenül banális helyzetet.

Ez a szituáció a buggyant ötletekkel megszórva lesz igazán izgalmas, bár feltehetően legalább annyi nézőt taszít, mint amennyit vonz. A Farrellyk mintha a bizarr helyzeteket szintén kedvelő Marx fivérek későposztkori, slampos utódjai lennének. Filmjeik be- és elfogadásához mindig szükség volt némi ellazultságra, hülyeségre hangoltságra – ha ez hiányzik, akkor csak a kínlódás, a feszengés vagy az ásítozás marad.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9183