KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zombieland

Sepsi László

Zombieland – amerikai, 2009. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Rhett Reese és Paul Wernick. Kép: Michael Bonvillain. Zene: David Sardy. Szereplők: Jesse Eisenberg (Columbus), Woody Harrelson (Tallahassee), Emma Stone (Wichita), Abigail Breslin (Little Rock), Amber Heard (Maggie). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 80 perc.

A kortárs horrorszcéna legdominánsabb műfaja sikerét napjainkban elképesztő variációs potenciáljának köszönheti. A műfaj komoly és kevésbé komoly verziói között találunk a wittgensteiniánus interpretációtól (Pontypool) a náci zombikon (Dead Snow) és a retró-komédián (Fido) át a hímsoviniszta közelítésmódig (Doghouse) szinte mindent, miközben a célközönség kínálta piaci résért tülekedő élőhalottak közül egyre inkább a humoros zombik tűnnek a versengés aktuális nyerteseinek.

De Ruben Fleischer első nagyjátékfilmje sem elégszik meg csupán annyival, hogy a Romero-recept felpörgetett paródiáját kínálja: a Zombieland legalább annyira tanmese az elidegenedésről, mint amennyire popkulturális utalásokkal telizsúfolt geek-mozi. Hőse számára az igazi kihívást nem is a posztapokaliptikus világban való túlélés jelenti – mivel emberi kapcsolatait élete során sikerült nullára redukálnia, így számára mindegy, hogy a többiek élnek vagy halnak – hanem az, hogy a többi túlélővel sikerül-e végül bármilyen emocionális viszonyt kialakítania.Zombieland az outsiderek mennyországa, a kihalt országutakon portyázó holttetemek a „másik” életre kelt metaforái, miközben az egymást mindvégig városneveken szólító (megint csak lásd: elidegenedés) négy hős a fináléig képtelen közösségként működni. Ennek köszönhetően a film brutál-szintje bőven a zsáner klasszikusai alatt marad (Hullajótól aHaláli hullák hajnaláig), cserébe viszont a műfaj egy újabb – és viszonylag eredeti – interpretációját kapjuk, ahol az élőholtak visszatérése nem a fogyasztói társadalom kritikája vagy az Egyesült Királyság belterjességének mementója, hanem a jó öreg modernizmus kedvenc témájának frappáns újragondolása, immár posztmodern könnyedséggel. Ha pedig mindez kevés volna, még mindig ott a 32-es számú aranyszabály: élvezd ki az apró dolgokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10011