KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A pótolhatatlan Werner doktor

Alföldi Nóra

Médecin de campagne – francia, 2016. Rendezte: Thomas Lilti. Írta: Baya Kasmi és Sherazade Khalladi. Kép: Nicolas Gaurin. Zene: Alexandre Lier, Sylvain Ohrel és Nicolas Weil. Szereplők: François Cluzet (Werner), Marianne Denicourt (Nathalie Delizia), Christophe Odent (Norès), Patrick Descamps (Francis). Gyártó: 31 Juin Films / Les Films du Parc. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Az orvos-drámák számtalan előnyei közül az egyik legszembeötlőbb, hogy ugyanazzal a hatásmechanizmussal operálnak, mint egy vaskos bűnügyi történet, csak ebből a cselekményekből hiányzik a bűn – helyette viszont ott a betegség vagy kór vagy baleset, amelynél jobb antagonista szinte alig létezik, hiszen maga az anyatermészet szállítja a nézőnek, kegyetlenül szembesítve azt önnön törékenységével. Az izgalomspektrum tulajdonképpen korlátlan, ráadásul ezek a sztorik remek alkalmat nyújtanak a népesség pásztázására, pazar karakterkészletekkel való játékra, hiszen az orvos betegtől betegig jön-megy és nyomoz hol véres, hol rejtélyes esetleg komikus helyzetekben.

Thomas Lilti rendezőnek nem kellett a szomszédba mennie egy kis ihletért, hiszen amellett, hogy filmes, praktizáló háziorvos is – vélhetően ennek tudható be A pótolhatatlan Werner doktor keresetlen egyszerűsége és könnyedsége. A címszereplő főhős elhívatott vidéki orvosként igazi közösségformáló ember, mindenkit ismer, mindenkiről tud mindent, bejáratos mindenhová, a gyógyítás az élete. Amikor kiderül, hogy agydaganata van, saját orvosa a csinos Delezia doktornőt küldi mellé, hogy legalább a munka egy részében segítsége lehessen. Lilti az új kolléga betanítása és asszimilálódása örvén tárja elénk a francia vidék aprólékosan kidolgozott képét, és mereng el az élet és halál nagy kérdésein.

A pótolhatatlan Werner doktor kiegyensúlyozott és tartalmas dramedy, szeretnivaló, nyers karakterekkel, patikamérlegen mért humorral, feszültséggel és romantikával. Legfőbb ereje a hétköznapiságában rejlik, a történet bájosan ütött-kopott miliője remekül ellenpontozza az esetleges keresettséget. Lilti filmje attól izgalmas és érzelmes színfoltja a francia filmiparnak, hogy mesterien bontja ki a keserédes romantikus történetben a francia vidék szociohálóját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13054