KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Temessy Hédi (1925–2001)

Kelecsényi László

 

Mindig félénk volt, már-már riadt. Mintha folyton szorongott volna valamitől. Elkésve fedezték föl. Ha Temessy Hédi ötvenévesen hal meg, szürke lexikonadat válik belőle, akit kifelejtenek gyűjteményükből a szerkesztők. Színházai nem kényeztették túlságosan. Hirtelenében csak Az öreg hölgy látogatása bukkan elő teátrumi emlékeinkből. Pedig nem is hozzáillő figura Dürrenmatt bosszúálló vénsége.

Temessy Hédi bölcs beletörődéssel fogadta, amikor a hetvenes években felfedezték karaktere belső titkát – kiszolgáltatottságát – a filmesek. Jöttek sorban az olykor rövid, ám jelentékeny szerepek. Sándor Pálnál derült ki, a Régi idők focijában, hogy ennek a finom vonásokkal megrajzolt női arcélnek titkos, belső tragédiája van. Ami a színházi zsöllye első sorából sem vehető észre, azt az érzékeny kamera azonnal kiszúrja.

Divatba jött. Alakja újra meg újra feltűnt egyre szomorúbb valóságképet mutató filmjeinkben. A hetvenes-nyolcvanas évek rendezői kara sokat köszönhet neki, mint ahogy ő is sokat köszönhet a filmeseknek. Hatvanéves korára nem kellett eltűnnie az emlékezet süllyesztőjében. Játszhatott, sikerei voltak. Talán Tarr Béla Őszi almanachja lett a csúcsteljesítménye, s végül az egész pálya megkoronázása Mészöly MiklósSurányi András Film…-jének öregasszonya.

Sohasem fiatalította magát. Mindig idősebbnek hatott valódi koránál. Rezignáltan tűrte élete fordulatait. Olyan volt, mint egy festmény. Mintha egy akvarellfestő képzelte volna vászonra törékeny alakját.

Mégsem igaz ez a hasonlat. Temessy Hédi olyan volt, mintha Mándy Iván írta volna meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3356