KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Bélier család

Barkóczi Janka

La famille Bélier – francia, 2014. Rendezte: Eric Lartigau. Írta: Victoria Bedos, Thomas Bidegain és Stanislas Carré de Malberg. Kép: Romain Winding. Zene: Evgueni és Sacha Galperine. Szereplők: Louane Emera (Paula), Karin Viard (Gigi), Francois Damiens (Rodolphe), Luca Gelberg (Quentin). Gyártó: Jerico. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 106 perc.

 

Két évvel ezelőtt egy angyali tinédzser a rettenetes rózsaszín vattafelhőből álló gigantikus színpadi díszletek közül is képes volt elvarázsolni a francia tehetségkutató dalverseny zsűrijét. Az Imagine-t akkor ijesztő ártatlansággal éneklő bakfis, Louane Emera, most megkapta élete első filmszerepét egy kedves vidéki família idilli hétköznapjait bemutató vígjáték gimnazista hősnőjeként. A komédia címszereplői szép zöld farmjukon teheneket tartanak, tejtermékeket gyártanak, jó családhoz illően olykor kibékülnek, olykor civódnak, vagyis minden szempontból tökéletesen átlagosak. Az egyetlen különbség köztük és a kisváros többi lakója között, hogy tizenéves lányukat leszámítva, süketnémák. Az egy szem lány pedig, mit ad ég, éppen egy iskolai kórusba csöppenve fedezi fel magában a tehetséget, aminek következtében úgy dönt, hogy profi énekesnővé képezi magát. Elengedheti-e a hangját soha meg nem halló család és ő maga jól dönt-e, ha elszakad tőlük? Meddig terjedhet a szülői és meddig a gyermeki gondoskodás? A sok lehetőséget rejtő sztori azonban sajnos kiaknázatlan marad, és fergeteges esélyegyenlőségi poénözön helyett, jobb pillanatokkal megszórt, végül mégis feledhető nyári kikapcsolódást kínál. A forgatókönyv szálai összegabalyodnak és kioltják egymást, az egyébként neves színészek (Karin Viard, François Damiens) pedig őrjítően túljátsszák szerepüket, amivel sikerül azt a benyomást kelteniük, hogy nem süketnémát alakítanak, hanem idegbeteget. A tisztességes munkát végző Louane mellett a visszafogottan megjelenő, ezért szinte fel sem tűnő fiútestvér, Luca Gelberg a leghitelesebb – igaz, hogy a szereplők közül ő az egyedüli, aki valóban siket. A film összességében így mindössze arra a Brian életéből jól ismert szentenciára erősít rá, miszerint boldogok a sajtkészítők, legalábbis Franciaországban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12352