KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ajándék

Tüske Zsuzsanna


The Gift – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Joel Edgerton. Kép: Eduard Grau. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Jason Bateman (Simon), Rebecca Hall (Robyn), Joel Edgerton (Gordo), Allison Tolman (Lucy). Gyártó: Blue Tongue Films / Blumhouse Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 108 perc.

 


Nézői azonosulás tekintetében a domestic thriller talán a legemberarcúbb alműfaj a borzongás különféle tónusaira épült, passzivizált hőseit kemény próbatételek elé állító zsáner-nagyhatalomban. Az általában kisvárosi helyszínű, sötét, klausztrofób háztáji történetek tétje rendszerint nem egyetlen központi figura élete: magát a családot kell megmenteni a kívülről érkező fenyegetéstől, egyben a széthullás rémétől. A színész-író Joel Edgerton rendezői debütfilmje, Az ajándék is látszólag ezt a klasszikus mintát követi, a Csendes terrorhoz, vagy az Őrjítő vágyhoz hasonlóan háromszöget épít, amelynek két alappontján egy-egy férfi áll és a női figura kerül a csúcsra. Az ambiciózus Simon, feleségével, Robynnal, házassági válságkezelés és újrakezdés reményében Los Angeles külvárosába költözik. Mintaszerűvé átformált életükbe egy váratlan és furcsa szereplő lép be Simon régi osztálytársa, a különc Gordo személyében, akinek jelenléte elsősorban a férj számára válik egyre fojtogatóbbá, látszólag békés szándékkal adott ajándékai, de főleg a múltból hozott titkai miatt.

A sokoldalú Edgerton, akinek már szépen érik a helye a szerzői legendák klubjában, íróként ismét egy férfipárost helyez középpontba, akik között különös, sötét kötelék alakul ki (Országúti bosszú, Felony, The Square). A rafinált eszközökkel élő nézőbűvölő ezúttal is jellegzetes információ-visszatartó technikáját alkalmazza (Országúti bosszú, Felony), elliptikus kulcsjelenet(ek) mögé rejti el a fordulatot hozó lényeget, ráadásul zseniális huszárvágásokkal nem csak nézőpontot és főhőst, de egyúttal műfajt is vált, ravaszul kijátszva a zsánerkézikönyvet. Bravúros húzásával nem biztos, hogy beletalál a másfél órára elegendő popcornra és instant borzongásra éhező nézők szíve közepébe, de az semmiképp nem tagadható el sem az alkotótól, sem a filmtől, hogy kellő nyitottsággal csak nyerni, sőt akár ámulni is lehet rajta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12389