KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Azok a csodálatos Baker-fiúk

Gelencsér Gábor

 

Azok a csodálatos Baker-fiúk bárzongoristák. A testvérpár nemigen illik össze. (Eme meghökkentő alapkonfliktus eredetiségét csak fokozza, hogy a két színész, Jeff és Beau Bridges, valóban testvérek.) Frank Baker tisztességes amerikai átlagpolgár: alkalmazottként ül a zongora mögött, mindig egyformán jópofa, a honoráriumot alázatosan, számolatlanul teszi zsebre. Élete célja, hogy kis családjával anyagi biztonságban élhessen. Öccse, Jack a valamikori vadnyugatról itt felejtett kevésszavú, titokzatos, rezzenéstelen arcú legény: az amerikai masculinum. Báva-tag műsorukat frissítendő Frank úgy dönt, felvesznek egy énekesnőt. Az ellenállhatatlanul humoros meghallgatáson egy sor rossz mozgású, hamisan éneklő jelentkező után toppan be az igazi főnyeremény. A szőke vadóc (Michelle Pfeiffer) gyönyörű és egész jól énekel. Hogy – hogy nem, a zongorista cowboyjal egymásba szeretnek. A csöpögős érzelmek azonban szégyellni valók a kemény Amerikában. Nem vagyunk tiszták, nem vagyunk naivak. Múltunk megalkuvásokkal, árulásokkal terhes, most éppen meghasonlunk önmagunkkal. De azért marad egy kis remény... Szikáran, könnyek nélkül.

Dave Grusin zeneszerző élvezetes zongoraátiratokat komponált, Michael Ballhaus (Fassbinderék egykori operatőre) meleg fényű belsőket fényképezett – mindehhez azonban. Steve Kloves forgatókönyvíró-rendező filmjében nincsenek emberi párbeszédek. Jó dumákat hallunk, mint a moziban. Sydney Pollack, aki ezúttal producerként működött közre, elámult az „eredeti, nagyon tehetséges” forgatókönyvön. Irigylem érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4163