KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ragadozó Los Angelesben

Zsenits Györgyi

 

Az előző Predator hazai felbukkanása óta éppen egy esztendő telt el, s most itt a második film, amelytől megint csak nem leszünk okosabbak. A Ragadozó ezúttal Los Angelesben üti fel busa, túlvilági fejét, és ismét a legszörnyűségesebb mészárlásokkal riogat bennünket, őshüllőből, emberi koponya lágyabb részeiből és ki tudja, az állatvilág mely mutáns egyedeiből „komponálta” meg irtóztató szüleményét a filmíró s a rendező. A teremtmény nemcsak ronda, de felettébb vérengző természetű is, habár őrjöngésében van bizonyos rendszer. Mintha allergiás lenne a fegyvert viselő emberi egyedekre. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy ismét olyan szituációban tűnik fel, ahol emberek lődöznek egymásra. Mert Los Angelesben ez idő tájt elszabadul a pokol. Gengszterbandák irtják egymást, a rendőrség meg e maffiákkal igyekszik leszámolni. Egyszóval teljes a káosz, hullanak az emberek, s ekkor jön a titokzatos szörnyeteg, hogy „igazságot” tegyen. Gyilkol, banditákat és zsarukat egyaránt, válogatás nélkül akaszt és darabol fel minden útjába eső Homo Sapienst, vériszapos tetthelyein pedig néha rituális tárgyakat felejt ott, hogy később még kegyetlenebb pusztítással térjen vissza értük. Egyetlen rendőrt hagy meg mutatóba, nyilván azért, hogy legyen, aki becsületes párviadalban őt magát is ízekre szaggatja. Heppiend mégsincs, a néző kénytelen lesz jövőre is beülni a folytatásra, merthogy a rendező természetesen előrelátóan nyitva hagyja a sztorit. A széria-dramaturgia ismeretében annyi máris sejthető; a következő folytatásban egy egész csordára való ocsmány űrlénnyel kell majd megküzdenie a reménybeli főhősnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4186