KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kék Lovag kalandjai

Schreiber László

A Kék Lovag nem volt mindig kék lovag. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valaha is zöld lett volna vagy sárga, hanem, hogy azelőtt manói státuszban éldegélt az erdőben. Meglehet, már akkor is nemes lelkű kis lény volt, mégsem nyomta annyi felelősség a vállát, mint a lovaggá ütés után. Virágkehelyben szundikálni, harmatot kortyolgatni, gitározgatni; tulajdonképpen így telnek a lengyel anyanyelvű manók mindennapjai. Ám elég egy kisebb hőstettet végrehajtani, rögvest lovaggá üti az embert a pillangókirálynő, és máris kezdődik a fáradságos és veszélyes kalandok sora. Küzdelem a gonosz darazsakkal, elvetemült bögölyökkel, tisztességes rovari mivoltukból kivetkőzött egyéb fullánkosokkal. Még szerencse, ha az ezer ármánynak kitett lovagnak damaszkuszi fűszál-kardján és szöcskeparipáján kívül hű fegyverhordozója is akad, egy derék galacsinhajtó bogár személyében.

A gyermekek körében bizonyára sikert arat ez a lengyel rajzfilm. Ők egyébként is „közelebb állnak” a fűszálakhoz, bogarakhoz, és több kedvük meg idejük is van leguggolva nézegetni őket. Bármilyen ötletes is a film, azért a hosszúsága (másfél óra) valószínűleg próbára teszi a gyereknézők figyelmét, ezen legfeljebb az segíthet, ha a Kék Lovag feltaszítja harangvirág sisakjának rostélyát, és felismerhetővé válik a remek Lolka és Bolka rajzfilmsorozat egyik figurája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5165