KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mongol

Baski Sándor

Mongol – német-kazah-orosz, 2007. Rendezte: Szergej Bodrov. Írta: Szergej Bodrov és Arif Aliyev. Kép: Rogier Stoffers és Szergej Trofimov. Zene: Tuomas Kantelinen. Szereplők: Tadanobu Asano (Temüdzsin), Khulan Chuulun (Börte), Honglei Sun (Jamukha). Gyártó: Andreevsky Flag / Kinofabrika / Kinokompaniya CTB / X-Filme Creative Pool. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 126 perc.

 

Dzsingisz Kánnál alkalmasabb alanyt egy nemzeti kultuszhoz egyetlen nép sem kívánhatna magának, audiovizuális emlékművének építése azonban – jelentős mongol filmipar híján – külföldiekre hárul. A tavaly készült japán verzióban (The Blue Wolf) nem csak a szereplők japánok, de a dialógus is az, ehhez képest dicsérendő, hogy a német pénzből kazah földön forgatott és az orosz Szergej Bodrov által rendezett Mongolban az egyik főhőst és az epizodistákat is mongolok alakítják, mongol nyelven. A forgatókönyv azonban mintha egyenesen Hollywoodban íródott volna: Temüdzsin elsősorban nem katonai vezetőként, hanem szerelmes férfiként jelenik meg, aki imádott asszonyáért, Börtéért még háborút is hajlandó indítani. A leendő kán ráadásképpen soha nem ragadtatja magát kegyetlenkedésekre, csak akkor öl, ha muszáj, ellenségeinek pedig képes megbocsátani – gyanítható, hogy ha Dzsingisz Kán valóban ilyen nemes és érzékeny lélek lett volna, nem hogy a fél világot, de még saját hazáját sem hódítja meg. A Mongolból így aztán aligha kaphatunk hiteles képet a rettegett vezér életéről, egzotikus látványosságként viszont van annyira piacképes a produktum, mint Zhang Yi-mou exportra készülő CGI-eposzai közül bármelyik. A tájképek és a beállítások itt is meseszépek, a harcjelenetekben pedig ugyanolyan stílusosan spriccelnek az artériák, mint a modern vuhsziákban.

A kán fogadott testvérét alakító kínai Honglei Sun és a Börtét játszó amatőr mongol színésznő kellő átéléssel hozzák figuráikat, Tadanobu Asanónak viszont Temüdzsin szerepében – hosszú dialógusok híján – nincs más dolga, csak nézni, rejtélyesen és férfiasan egyszerre. Mindez olyannyira jól áll a japán kult-színésznek, hogy a Mongol nyugodtan tekinthető akár személyes referencia-anyagának is. Ha valamelyik hollywoodi ügynök felfigyel rá, már nem készült el hiába a film – legalábbis számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9516