KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jónás, aki a bálnában élt

Turcsányi Sándor

„Egy zsidó kisfiú története, amely német koncentrációs táborban játszódik... Képek, benyomások, futó érzések egyszerű, lecsupaszított gyors egymásutánisága. Egy szótagot sem pazarol arra, hogy kommentálja vagy felnőtt megjegyzésekkel hangsúlyozza ezt a leegyszerűsített, sallangmentes gyermeki elbeszélést’ – írta a hetvenes évek végén Natalia Ginzburg Jona Oberski Gyermekévek című könyvéről.

Nem véletlen, hogy a forgalmazói tájékoztatóban éppen ezt a szöveget emeli ki a film eladója, és csomagolja a mű mellé. Így látja a regényt a film rendezője is. Éppen ezért különösen visszafogott, sőt tompított, fékezett hatású művet készített. Hatásvadász jelenetek nélkül. Hatásos jelenetek nélkül.

Egy Bergen-Belsenben játszódó történetet moziba vinni istenkísértő vállalkozás, szinte biztos kudarc. Közismert tény, életünk szörnyűségei nem szélesvásznon, háromezer statisztával és a Walkűrök lankadatlan lovaglásával a háttérben történnek meg. Indulattalan, szűk szobákban kiáltozunk. Nem hallunk, s azonképp nem hallanak minket. Ám ha ehhez ragaszkodva próbáljuk ábrázolni a traumát magát, valószínűleg az is hallhatatlan, láthatatlan, bezárt marad. A dolgok történnek velünk és körülöttünk, s mi nézzük, tűrjük tétován, szenvtelen szemlélőként. Ám nem így a moziban.

Roberto Faenza addig igyekszik pasztell maradni, mígnem kilúgoz mindent anyagából. Az vész el a filmből, amiről szólna. Kende János szellős-tágas képei, melyekre egyéb alkalmakkor oly fogékonyak voltunk, most csak illusztrációk egy érzéketlen üzenőfüzetben.

Egy Bergen-Belsenben játszódó filmről azt mondani, rossz, bajos. Vannak dolgok, mik mindennap eszünkbe kell, hogy jussanak. De ha a Jónás... hatására tennénk ezt, egy idő után azon kéne gondolkodnunk, miért is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1053