KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Érdeklődéssel olvastam...

Körmöczi Lászlóné

Érdeklődéssel olvastam a Filmvilág 1980. augusztusi számában Bajor Nagy Ernő riportját a mozikról, a moziba járási szokásokról. Nagyon megfogott egy részlet, amelyben a riporter és alanya arról beszélgetnek, hogy a mai színészek nem olyan szépek, mint a hajdaniak.

Ezen már én is sokat gondolkodtam, főleg a külföldi filmek kapcsán, ahol a változás még feltűnőbb: ők Clark Gable-től jutottak el Gene Hackmanig, Sylvester Stallonéig. A jelenségre bizonyára több magyarázat is kínálkozik. A legfőbb oknak én azt tartom, hogy ma már a filmekben a filmhősök nem emberfeletti emberek, hanem egyek velünk, arcok a tömegből. Ezért nem is olyan szépek, mint akik a sminkmester műhelyéből jönnek. Sylvester Stallone a példája annak, hogy ma már a veszteseket, a keményen elkalapáltakat is szívébe zárja a mozilátogató közönség. S végül: a mai néző feltétlenül nagyobb intellektuális igénnyel ül be a moziba, mint korábban. Nos, ez is megkívánja, hogy a szép babaarcok helyett kifejezőbb, érdekesebb arcú színészek játsszák a szerepeket. Magyarországon sincs ez másként, gondoljunk például Haumann Péter gyorsan felszárnyaló karrierjére.

Lehet, hogy Bajor Nagy Ernő riportalanya visszasírja a régi szép időkkel együtt a szép színészek korszakát is, én azonban úgy vélem, mai keményebb és gyorsabb tempójú valóságunkat jobban kifejezik a keményebb és érdekesebb arcok, ha talán nem is oly tökéletesek.

 

Körmöczi Lászlóné

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7714