KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nick Carter, a szuperdetektív

Babusik Ferenc

 

A kritikus ezúttal mintha kettős látással küszködne. Oldrych Lipsky, a Limonádé Joe alkotója új filmjében a krimi-comics egyik klasszikusát és a műfajt magát parodizálja. Ironikusan visszakacsint a kései szecesszió édeskés világába. Mert azóta a műfaj úri szabói kevésbé idealizált ellenhéroszokról vesznek mértéket, lásd Maigret, Miss Marple, Marlowe, avagy Columbo és Tsai.

A Nick Carter paródiának valóban elsőrangú munka – iróniája sokrétűen szellemes. Különösen emlékezetes, miképpen gúnyolja ki – látszólag szimpla fogással: a színek változtatásával – a szexus filmekben gyakori kincstári infantilizmusát, bornírt közhelyeit.

Mindez szép, mindez jó: de mintha mégiscsak Kelet-Európában élnénk és ma, s ez a tény kötelezne is valamire... – ezért hát a kritikus szemöldökráncolása. Avagy tévedünk, és krimiparódiának álcázott parabolikus szatírát látunk, az egykori cseh iskola szellemében fogant alkotást? Duplaélű iróniát: a „boldog kákánia” együgyű provinciájának, Prágának szatírájával a máról is beszél ez a film? Lehet. A fura relikviákkal teleaggatott bájlégtornász, Nick Carter a sörhabon úszó önfeledt mucsaiság ködös álmaiba hoz megoldást. Mit is kell megoldania?...

A nagys’asszony panaszkodik, mert eltűnt (felzabálták) a nagykutyáját. A rendőrség nagy korsó pilsenikben vész el – még csak nem is államhatalmi szerv, olyan kisszerű. A professzor – kulcsfigura – hülyeségekkel töltötte életét, leánya a bájlovag ágyába szeretne csak bújni, de még ez sem jön össze. Kóbor fantaszta kísérletezik repülő izével – csak épp a propellert teszi föl fordítva... A rém pedig? Debil gyermekből magát gróffá feltornászott démonász. S erre az egész groteszk iróniával megrajzolt maszkra köti fel a megoldás bajuszkötőjét bájlégtornászunk – aki mellesleg roppant idegenül jár-kel ebben a sörhabos kákániában.

Marad tehát a kritikus „kettős látása”. A megoldás ezúttal is az éles szemű néző feladata lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8061