KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Öngyilkos szüzek

Alföldi Nóra

The Virgin Suicides – amerikai, 1999. Rendezte: Sofia Coppola. Szereplők: Kirsten Dunst, James Woods, Kathleen Turner. Forgalmazó: Caesar Film International. 97 perc.

 

Sofia Coppola filmográfiájában mindössze három nagyjátékfilm szerepel, mégis bizton állítható, hogy a legújabb Hollywood fenegyerekei között, ha nem is a legtehetségesebb, de mindenképpen a legszemélyesebb hangnemet megütő, markáns szerzői világgal rendelkező rendező. Stílusa könnyedén felismerhető, témája szinte mindig ugyanaz: ártatlan, közegükben idegenül csellengő hősökről mesél, kiknek élete valamiért megrekedt, elszigeteltségükben azonban ezt alig érzékelik, nagyvonalú passzivitásban lebegnek a lét elviselhetetlen könnyűségében.

Sofia Coppola 1999-es debütáló filmjével, az Öngyilkos szüzekkel már kiforrott rendezőként mutatkozott be. A rendhagyó tinifilm a szigorú katolikus neveltetésben részesülő Lisbon lányok kollektív öngyilkosságának története, személyes vallomás a kamaszkorról és az ártatlanság elvesztéséről, az ábrándosnak legkevésbé sem mondható, szplínes hetvenes évek közegébe helyezve. Coppolának – az európai modernizmus iránti leplezetlen imádatától vezérelve – esze ágában sincs konkrét tényeket vagy kerek cselekményt tálalni, az angyali teremtmények meséjét több nézőponton, köztük négy kamaszfiú fürkésző tekintetén keresztül szűri meg, de egyik interpretációból sem jutunk tartalmi információhoz. Annál nagyobb hangsúlyt kapnak a hangulat-, illetve emlékképek, a csörgedező eseménysorok mögött megbúvó kedves fantazmagóriák. Az amerikai kamaszkor bájosan közhelyes – ifjúsági filmből véletlenül sem kihagyható – szituációi, mint a szalagavató, első szerelem, első csók és társai, valamint a kedvesen nosztalgikus légkör nem annyira az öngyilkosság tragédiáját, sokkal inkább a hirtelen felnőtté válás fájdalmasságát nyomatékosítja. Jóllehet Sofia Coppola sosem volt kertvárosi, pubertáló kissrác, keserédes mélázása mégis hiteles, mi több kifejezetten érzékletes.

Extrák: Előzetes és képgeléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9563