KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dolores Claiborne

Harmat György

Selena, a New York-i újságírónő értesítést kap, hogy vidéken élő anyját, Dolores Claiborne-t azzal vádolják: megölte a gondjaira bízott gazdag, idős hölgyet. Selena nem áll ab ovo Dolores oldalán, hiszen egyszer már – a lány kamaszkorában – előfordult, hogy az anya gyilkosság gyanújába keveredett. Ugyanis az apa (a férj) teljes napfogyatkozáskor nem éppen mindennapi baleset áldozata lett.

Szinte a múlt századi regényeket idézően romantikus a történet, telve gonoszsággal, szenvedéssel, fellobbanó indulatokkal, sötét titkokkal. E századi viszont az alapos, már-már túlbiztosított pszichologizálás és a „thrilleres” hangvétel. Az ilyen filmet a jó sztori mellett a rendezői pontosság, főképpen pedig a színészi bravúrok éltetik. Mindegyikben részesül a Stephen King-adaptáció nézője. A visszaemlékezések iskolásak ugyan, ám formailag jól megoldottak. Az erős színészvezetést dicséri a túljátszásra hajlamos Christopher Plummer mesteri megfékezése. A jutalomjáték azonban Kathy Batesnek és Jennifer Jason Leigh-nek adatik meg a nehéz életű, kemény anya és neurotikus lánya szerepében. Az előbbinek ez – a Tortúra után – már második szerencsés találkozása Stephen Kinggel. Az utóbbi most – ellentétben Az utolsó kijárat Brooklyn felé kültelki szőke szexbombájával – fekete, törékeny, és Isabelle Huppertre emlékeztet. Bates és Leigh duója lenyűgöző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1005