KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó éjszaka Párizsban

Margitházi Beja


Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu. Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf). Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.



Kezdetnek Beethoven 7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II. világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál (La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája szolgáltatta az alapot.

Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború amolyan buisness as usual – Hotel de Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.

A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan pas de deux jutalomjáték a két rangidős színész Niels Arestrup és André Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről), patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek) leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs megmenekülését.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11745