KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utánunk a tűzözön

Ardai Zoltán

 

Vidám, szomorú vagy közömbös állapotban Geena Davis csak csinos. Amikor viszont belesápad a gyűlöletbe, előtündöklik, amit eddig talonban tartott, egy olümposzi arc. Csak most venni észre sötét szembogarát, szép okos nézését, amikor tekintetét már a pusztításra való elszánás szellemíti át, 1942-es orosz kraszávicákat idézőn. Filmekbéli vőlegényei, szimpatikus férjei előtt épp ezen alakban nem mutatkozik meg soha. Igazán megcsodálhatni őt a gazemberek kiváltsága, közvetlenül haláluk vagy megvakíttatásuk előtt. Ámde hogyan alakulnak akkor a dolgok, ha egyszer csak színre lép maga Samuel L. Jackson is?

Amíg gyanút nem fogunk, hogy Jackson talán mégsem a dicső főhősnővel egyenrangú figurát játszik (egyre mókásabb hacukákat húz ugyanis magára, egyre nagyapósabb, mindinkább csak rezonőr-alak), addig a színhelyváltások ritmikájában és a Tűzőzőn más stílusfirkáiban rendkívüli filmes mesélőkedvet vélhetünk bujkálni. A Renny Harlin-akciófilmek e legköltségesebbike az első félórában még osztályon felüli, műfaján túlnövő darabnak ígérkezik. Aztán alább adja, de a keretkövetelményeknek így is dugig eleget tesz (A-klasszis) és csak az utolsó percekben csuszamlik mélyre, a C-kategória konvencionalizmusáig. (Sebaj, majd legközelebb sikerül megúszni; Harlinnak vannak esélyei.)

A zárójelenet a diadalmas, megzabolázhatatlan kommandós-asszonyt immár üdülés közben mutatja, amint cabriolén suhan és a Fehér Ház urával telefonoz, afféle „hogy ityeg a fityeg, Führerem?”- modorban. Ez a – meghatározatlan sorszámú – Elnök a mű egész kozmoszának legviszolyogtatóbb jelensége. Már korábban feltűnt; attól fogva vágyódóbban vártuk a kilátásba helyezett apokalipszist. Nagyon csodálkozunk, hogy a károk egyetlen eklézsiakörzetre korlátozódtak, és az úgynevezett Elnöknek még csak melege sem lett. Ennyit a „tűzözönről”, a film egyébként kellően tartalmas a maga nemében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1573