KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A selyem sikolya

Ardai Zoltán

 

Párizsi varróleány 1913-ban áruházi lopásért tömlöcbe kerül. A bűntett szokatlan körülményei miatt a törvényszéki pszichiáter magához rendeli a grizettet és ráfüggeszti merő tekintetét. Hamarosan konstatálja, hogy előkelő lénnyel van dolga, a szó etno- és szocio-származási szempontoktól független (nietzschei) értelmében: a kisasszony képes eredeti észrevételekre, ugyanakkor nincs heves és állandó igénye mások értésére adni ezeket. Később kiviláglik, hogy előkelő természetével már jutott is valamire, élete titkos pazarsággal bír. Minthogy semmit sem szemlélt közönséges módon, szerencséje lett fölfedezhetni egy amúgy ismert anyagfajta ismeretlen dimenzióit. Ama boldog kevesek közé tartozik, akik a siralom völgyében ablakot találtak maguknak a mennyország aetheréhez. Az ő specialitása a selyem. Selymet oly kéjjel tud magához vonni – különösen ha tolvajlással szerezte, és ha a színárnyalat épp a kékek tizenhetedikje a Lafayette-textilalbumban –, hogy a selyem is kéjsikollyal válaszol neki, mint a világon senki másnak. Ők ketten igaz szeretők.

A középkorú lélekbúvár megirigyli ezt a sikert. Saját erotikus felfedezésekre indulni, a tündöklő példától elszakadni nincs ereje: szerelmi energiái a páciensre fordulnak, hátha a leányon át ő is hozzáférhetne valahogy a selyem rejtett szájához. Csak amikor a nagy háború vihara Észak-Afrikába hajítja, ott válik végre ő is transz-élmények alkotó részesévé, berber ápolónőjével párban. Bizakodik, hogy új életet kezdhet, de hiába minden, hazatérése után a hamita szűz emlékképe elmosódik benne, annál égetőbben újul ki a szent beteg iránti régi szenvedély. Ami elpusztítja végül, mert a varróleány, bár könnyezik gyötrelmei láttán, mit sem tehet érte, ahogyan a doktor szerelmes titkárnője is tehetetlen.

Mindezek filmi előadásmódja igen visszafogott, de nem nagyon finom: az európai középkánonba illeszkedik, némi ellentmondásba kerülve a „távol légy, alacsony tömeg”-tematikával. Azért a történelem menetének az a könnyed megvetése, mondhatni semmibevétele, amelyet A selyem sikolya tanúsít, így is jóleső.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1585