KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Manhattanre leszáll az éj

Mockler János

 

A veterán Sidney Lumet újra a régi, na jó, nem, a félrégi dolgait morzsolgatja. Morális helyzet van megint a rendőrségen, meg az igazságszolgáltatásban. A nézőtéren meg tizenkét dühös ember, aki ezt már eléggé unja.

Szolidáris tanács őnekik: nézzétek posztmodernnek, s legott büszkék lehettek magatokra, az öregnek úgyis mindegy, fülest kapott, hogy a Duna TV lenyomta a Serpicót, úgyhogy most nyugton van egy darabig.

Szóval, a zsaruk kenőpénzt nyúltak és kitudódott, az igazság filmszínházhoz jön. Az egyik kopót, az igazságkereső hős apukájának a társát, jóban-rosszban hű kenyeres, pontosabban hotdogos cimboráját az a csávó játssza, akit verőlegénynek láttunk a Tiszta románcban, és testőrnek, Medve névre hallgató gorillának a Szóljatok a köpcösnek! című valóban tök mai csodában. Na, ebben John Travolta, a hős, folyton azzal szórakozott, hogy azt mondogatta ennek a nagydarab, szakmai hendikeppel sújtott fiúnak, ti. jóindulatú a marha, hogy „nézz rám” „look at me”. Az ökör meg nézett, tényleg, mint az új kapura. Most meg az van, hogy rávetül a gyanú árnyéka, és a jószándékú Andy Garcia egy kikötő elhagyott rozsdatemetőjében úgy kezdi a faggatását, hogy „nézz rám”. Itt lehet örülni, nézd csak elidézte magát véletlenül, a többször kitüntetett hadastyán.

Természetesen mi csak magunkban örülhetünk, Sidney Lumet fejében meg sem fordult ilyesmi, valószínűleg semmi sem. Menthetetlenül a tegnapok hőse. Nekünk annyi marad, különben belőle is, hogy Elmore Leonard Look at Me címmel folytatja a Get Shortyt. Addig meg itt a Rozsdatemető 6.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1695