KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Férfibecsület

Harmat György

 

„Láttál már féllábú afroamerikai búvárt? Én igen. Ne tudd meg, milyen.” Aligha jutott volna eszembe summázatként e gyarló szellemeskedés, csak kicsit lenne eredetibb munka a Férfibecsület, picit specifikusabb, ha legalább parányi jeleit mutatná az alkotói fantáziának.

Ízlés és vérmérséklet kérdése, ki mikor lesz torkig Hollywood mérhetetlen szellemi tunyaságával. (Én most, nem először.) Azzal, hogy ott, nekik mindegy miféle egyéniséget visznek vászonra. Ugyanaz a szerkesztésmód, a figura skiccelés, a plánozás és az üzenet, függetlenül attól, hogy a cselekmény során olasz prolifiú verekszi-e fel magát bokszolókirállyá, zsidó kóristalány Broadway-sztárrá vagy (mint jelen esetben) egy fekete földműves fia elit mentőbúvárrá. A kiemelkedés vágyától hajtott, sanyarú sors edzette jellem elé nem vethet az élet olyan akadályt, melyen az által ne hágna. Carl Breshear – megküzdve az 1950-es évek rasszista közegével – első és egyedüli feketeként végzi el a búvártiszti iskolát, lesz korosztálya legjobbja, s amikor egy baleset következményeként térdből levágják az egyik lábát, műlábbal is visszamegy életmentő búvárnak.

Az akarat diadalát illusztráló amerikai filmek általában megtörtént eseteken alapulnak. Ez is. A Férfibecsületbe azonban Carl megszemélyesítője, a kiváló Cuba Gooding Jr. és a színészóriás Robert De Niro sem képes életet lehelni. (Utóbbi a kiképzőtisztet alakítja, aki „niggergyűlölőből” Carl szövetségesévé nemesül.) Marad tehát ezredszer is: a férfiasság, az önérzet, a küzdőszellem iskolája, azaz a fárasztó, lélektelen, minden egyediségétől megfosztott tanmese.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3284