KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Penge

Kömlődi Ferenc

 

Örök divat a vámpír-mozi. Lehet, hogy titkon és csendben mindannyian vámpírok vagyunk, s csak az éjszakára várunk... Különösen akkor, ha olyan vámpírlányok szívják a vért, mint Traci Lords, a hajdanvolt tini pornódíva. Az összeesküvés-elméletek is kelendő portékák: a sötétség leple alatt titkos szövetségek törnek világhatalomra, erő(szak) és pénz és csúcstechnológia a fegyverük. A misztika szintén hódít: ódon és rejtett papirusztekercsek már jó régen előrevetítették a(z éppen aktuális) világvégét.

A felsoroltakhoz adjunk hozzá némi freudi anya- és apakomplexust, vulgarizált cyber-bölcseletet, a fantasy-irodalomból átmentett legyőzhetetlen (és hányatott gyerekkorú) akcióhős mítoszát, s megkapjuk Hollywood új kurrens termékét. Mindezek ellenére és mindezekkel együtt a Blade lehetne jó film, csakhogy nem az. Az innen-onnan átvett elemek nem állnak össze egésszé, a technológia játszadozás és hókuszpókusz, hemoglobin pedig eddig is csordogált, örvénylett és robbant épp elég. Fekete tündérmese? Annak túl komolytalan... Nem érezzük a veszélyt, nem érezzük a fajsúlyt.

Természetesen profi munka, de ez is jókora közhely. A helyenként magával ragadó plaszticitás, a naprakész trükkök, a dinamikusan vezetett cselekmény dicsőítése szintén. És hiába egy-egy nagyszerű részelem, az egész luftballonként pukkad szét.

Kissé ízléstelenre pingált luftballonként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3969