KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hegylakó

Fáber András

A régi Skóciától a mai New Yorkig, 1536-tól napjainkig, évszázadokon és kontinenseken át hömpölyög a nagy huzakodás, csapkod a szörnyűséges csihi-puhi a Cannon-féle látványgyár új fantasztikus kalandfilmjében. A támadás, mint már annyiszor, ezúttal is főként felnőttes fantáziájú gyerekek és gyermeteg lelkű felnőttek ízlése és pénztárcája ellen folyik, költséget és fáradságot nem kímélve. Ezúttal is a Jó és a Rossz erői küzdenek egymással, s a tét ezúttal sem kisebb, mint az emberiség sorsa. Néhány kiválasztott Halhatatlan vív rettentő párviadalt – mindig karddal, mert mégiscsak van egy mód végezni az ellenféllel: ha levágják a fejét. „Csak egy maradhat!” – dörgik-süvöltik-recsegik oda egymásnak, miközben hegyek-völgyek rengenek, várak omolnak, villámok cikáznak. Az ázsiai sztyeppék neveltje, a kegyetlen Kurgan és a kemény karú, lágy lelkű skót arisztokrata-sarj, Connor Mac Leod öldöklő harcának végkimenetele nem kétséges: „megint a ruszki volt a gonosz” – mondta a moziból kijövet egy tini a film eszmeiségéről. A Történelem csak díszlet ehhez az infantilis apokalipszishez. „Ezerhétszáznyolcvanhárom… Mozart misét írt, léghajón a levegőbe emelkedtek a Montgolfier-testvérek, és Anglia elismerte Amerika függetlenségét” – festik a kort krajcáros alapon. A XVI. Lajos udvarába tévedt skót is lehetne olyan mulatságos, mint az a bizonyos jenki Artúr király udvarában. Sajnos nem az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4872