KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ez is elmúlik egyszer

Tamás Amaryllis

A Nobel-díjas szerb regényíró, elbeszélő, költő, Ivo Andrić Zeko (Nyuszika) című, 1950-ben írt, a második világháború idején játszódó kisregénye nyomán készült film egy megalázott, a mások szemében nevetségesen elesett kisember legendája, Zeko szenvedéstörténete.

Hivatali és otthoni életét merev korlátok közé szorítja a főnöki és az asszonyi önkény, egyetlen alapvető kötelessége van: egész életében ellenvetés nélkül engedelmeskedni. A félelem, a megalázottság az ő sorsában tartós személyiségjeggyé vált már, jó szándékú lénye képtelen felismerni a „szemet szemért” elv regnálását. A német megszállás alatt szinte akarata ellenére sodródik az ellenállókhoz, olyanféleképp, ahogy a Szigorúan ellenőrzött vonatok élhetetlen kamaszhőse.

Meditatív-lírai hangvételű filmet látunk, megérint az andrići próza varázsa és ereje, az egyedüllét és az emberi szenvedés végtelenségének bensőséges ábrázolása. Ahogy Zeko szürke élete belevész az egyetemes történelem közönyös áradatába, felidéződik egy régi ars poetica: „Figyelmezni kell a legendák szavára – mert azok évszázados kollektív emberi törekvések lenyomatai, s belőlük, amennyire lehet, ki kell fejteni sorsunk értelmét.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5039