KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Silverado

Nagy Zsolt

 

Lawrence Kasdan kisebb-nagyobb eltéréssel A hét mesterlövész történetét fogalmazza újra, csak éppen mesterlövészeinek számát négyre csökkentette.

A Silveradót akár a műfaj enciklopédiájának is tekinthetjük, hiszen megtalálható benne mindaz, amitől igazán western a western: pisztolypárbaj, kocsmai verekedés, lovas üldözések – a gyönyörű paripákon amúgyis előszeretettel időzik John Bailey kamerája –, békés telepesek és kegyetlen rablók, korrupt seriff és természetesen a négy, többé-kevésbé rokonszenves, de egyaránt belevaló revolverhős, akiknek hol szétváló, hol összefonódó története adja a film meséjét. A film első felében (miközben megismerjük az egyes hősök előtörténetét és ezekből adódó motivációikat, illetve azt, hogy valamiért mindannyian Silveradóba tartanak) úti kalandjaikat követhetjük nyomon, laza epizódokból építkezik a cselekmény. A gonoszok, kétkedők és gyávák elhullanak, hőseink pedig megérkeznek a tetthelyre, ahol úgy látszik, sorsuk végleg szétválik. Ám a városban uralkodó állapotok – a gazdag, bérgyilkosokat alkalmazó farmer önkénye a békés polgárokkal szemben, a rovott múltú seriff tudtával – még egyszer utoljára csatasorba állítják hőseinket, együtt indulnak a város ellen. S miután ki-ki leszámolt saját személyes ellenségével is, helyreáll a rend, mindenki újra saját útjára indul. A messziről jött ember igazságot szolgáltat, majd lovára kap és eltűnik, hogy máshol – mondjuk egy következő filmben – újra felbukkanhasson. Ezt a klasszikus alapképletet használja Kasdan is filmjében, ha nem is úgy, mint például Sergio Leone, de jó tempóérzékkel, igényesen, nagy sztárok nélkül. A Silverado egy a sok közül, de a jobbak közül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5561