KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maradok hűtlen híve

Baló Júlia

 

Most csak egy mondaton múlt. Az egész. A világhírű, mélynövésű karmester csupán annyit kér titkárától és inas-szakácsától: tartsák rajta a szemüket. Rajta, azaz a nála jóval fiatalabb, magasabb, vonzóbb, értelmesebb, szerelmesebb feleségén. Attól tart, hogy esetleg baja esnék e tüneménynek. Ám a jóbarát-alkalmazottak buzgóságukban „bérszemet” vesznek: gyorsjárású, vaksi, de ugyancsak buzgó magándetektívet. Az meg gyűjtöget – téves információkat.

És ettől kezdve minden mindegy: hiába, hogy addig harmonikus, kiegyensúlyozott, „jó párkapcsolatot” élt a karmester és a tünemény. Érzelmi életükbe szinte lehetetlen egy harmadik betörése, hát még szexuális kapcsolatukba: a feleség vágyódó tekintete éget-perzsel valahányszor urára néz. Ennek ellenére: a téves információk téves képzet-rendszert szülnek a karmesterben. Vérbosszúról álmodik. Ez az álom a vásznon megelevenedik. Aztán annak megvalósítása is – ugyanolyan részletességgel. A bosszúálló férj gondosan feltupírozott haja összeborzolódik.

Istenem, milyen jókat lehetne kacagni a vígjátéki szituációkon – noha többnyire nem hatnak a meglepetés erejével. De: az alaphelyzet gellert ad a hangulatnak. Minden bizonnyal az asszonyka elmebeteg. Vagy perverz. Máskülönben aligha lennének házastársak...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5729