KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egymillió zöldhagymával

Sólyom András

 

A szórakoztatás bűvöletében élő alkotók miről másról csinálnának filmet, mint pénzkötegek kóborlásáról, üldözéséről. A szerző ez alkalommal a román Sergiu Nicolaescu; filmjének főhőse Marin bácsi, aki dolgait intézendő a tengerpartra érkezik. Ismert szituációk követik egymást: emberrablás, zsarolás, gengszterek ügyködése. Van autós és motoros száguldozás, no meg csábos hölgyek, luxusszálló, éjszakai műsorát mutogató bár. Még jó is lehetne mindez, megszoktuk már az ilyen filmeket, lehet szeretni ezt is. Nem azért, mert művészet, hanem mert mozi.

Ez a film attól próbál tartalmassá válni, hogy ironizál. Ám a bugyuta módon viselkedő szereplők kioltják az irónia feszültségét. A paródiák alapszabálya szerint vétkes könnyelműség a rosszul előadott vicc. Márpedig itt és most ezzel van dolgunk.

A gengszteres témát paródia formában filmre lehet vinni, csak éppen az ehhez szükséges szakmai tudásnak és gondolkodásnak az igényessége kizárná az agyonkoptatott szituációkat, a klisépillanatokat, az erőszakoltságot. Bizonyára létezik ilyen film is. De hogy ez nem olyan, az biztos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7339