KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

René Clair

Tamás Krisztina

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Érdeklődéssel olvastam bőséges és gazdag René Clair-összeállításukat az 1981/5. számban. Ma, amikor a francia filmművészet iránt, hogy úgy mondjam, csak „alkalmi érdeklődés” mutatkozik nálunk – például a kisebb botrányokkal is megtűzdelt decemberi filmhéten –, fontos és tanulságos emlékeztetni arra, hogy a harmincas évektől az ötvenes évek közepéig-végéig talán a francia film volt a legnépszerűbb Magyarországon. René Clair és Marcel Carné, de még Claude Autant-Lara művei is elérhetetlen magasságban látszottak fényleni. Sajnos már ezekben a „franciás” mozi-évtizedekben is kevéssé volt ismert viszont Jean Renoir, akit – mint meghökkenve értesülök némely magyarul is hozzáférhető lexikonból és filmtörténeti könyvből –, a francia filmtörténet legnagyobb alakjának ítél a szakkritika. Nálunk igazán csak A nagy ábránd ismert, azt többször játszotta a magyar tévé is. Egy filmből azonban nem lehet Renoirt megismerni. A Filmmúzeumban volt egy-két éve, Renoir halálakor egy sorozat, de ott is csupán három–négy filmjét vetítették, mindenfajta hírverés és reklám nélkül, sajnos félig üres nézőtér előtt. Az iránt szeretnék tehát érdeklődni, hogy mikor látunk egy teljes (vagy teljesebb) Renoir-sorozatot, másrészt meg, hogy a Filmvilág nem szándékozik-e a René Clair-hez hasonló nagyobb összeállítást közölni erről a háttérbe szorult nagy mesterről.

 

Tamás Krisztina

Budapest

 

*

 

Kedves Tamás Krisztina!

 

Renoir természetesen csak nálunk „szorult háttérbe”, már a francia film nagy korszaka idején, a harmincas években. Legfontosabb, korszak-meghatározó alkotását, a Játékszabályt soha nem vetítették nyilvánosan moziban, amennyire tudjuk, ma is csupán egy hiányos kópiával rendelkezik a Filmarchívum. Filmek bemutatására, átvételére, vetítésére sajnos semmiféle jogkörünk nincs, ilyesfajta befolyással nem rendelkezünk. Egy Renoir-portrét vagy összeállítást azonban, ha nem is a legközelebbi hónapokban tervezünk. Örülünk levelének, köszönjük figyelmét.

 

A Szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7382