KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Először férjnél

Kovács András Bálint

 

A film munkásnő hőse negyven-valahány éves korában megy férjhez. Húsz évvel ezelőtt elhagyta a szeretője, azóta egyedül neveli kislányát, és húsz év alatt nem akadt férfi, akiben társra lelhetett volna. Azaz akadt egy, de azt a hatéves forma kislány nem fogadta el apukának, mert szőrös volt a füle. Így aztán az asszony tovább él egyedül, és tovább dolgozik becsületesen gyermekére; ugyanakkor a társkeresésről sem mond le. Lánya mégis hamarabb megy férjhez, mint ő.

De kihez? Egy naplopóhoz, aki fejébe vette, hogy filmszínész lesz, pedig tehetségtelen, és amikor ezt egy rendező a szemébe mondja, furcsamód anyósán tölti ki mérgét.

Ekkor meginog a kis család lába alatt a talaj (s nemcsak jelképesen: épp egy hajón ebédelnek, és egy szárnyashajó halad el mellettük ebben a pillanatban). Az anyának a családi béke helyreállítása érdekében el kell mennie otthonról.

Ez az a pont, ahol a rendező talán túl sokat vállalt magára: a film eddig egységesen langyos hangulata most egyszerre drámaivá válik, de úgy, hogy e fordulat emberi motívumai nem igazán meggyőzőek. A lányról annyit tudunk, hogy népitáncos, angol iskolába szeretett volna járni és szégyelli, hogy anyja edényeket mosogat egy laboratóriumban. Őt, és ifjú férjét elsősorban az érvényesülési vággyal és a fizikai munkától való berzenkedéssel jellemzi a film. Hejfic szerint mintha ezek a tulajdonságok kellőképpen megmagyarázzák azt, hogy valaki képes éjnek idején anyját saját lakásából kiebrudalni. De az anya társra lel egy vidéken élő, dolgos özvegyember személyében. És amikor hazamegy a holmijáért, otthon rendetlenséget meg a tönkrement házasságtól bánatos lányát találja, és a tévében az elérhetetlen népitánc együttes ad műsort. Képi gondolatában, hangulatában hatásos lenne ez a befejezés, ha mögötte nem lenne az a veszélyesen leegyszerűsített világkép, miszerint a boldog élethez csupán a munka megbecsülésére és jó családi életre van szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7401