KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete folyó

Csala Károly

Idestova két éve láthatták már néhányan ezt a filmet Budapesten – akik a Kubai Filmnapok alkalmából beültek a Tanács mozi nézőterére. Az akkori választékból kimagaslott Manuel Pérez műve.

Nem közismert dolgokról beszél ez a film, tudni kell hozzá a közelmúlt kubai történelméből legalább annyit, hogy a forradalom győzelme után Escambray tartományban a korábban Fidel Castro oldalán harcoló gerillaosztagok egy része tovább folytatta a fegyveres ellenállást – a forradalmi népi hatalom ellen. Erről jó pár évig maguk a kubaiak sem sokat beszéltek, különösképpen nem a filmművészetük. Mi volt az oka a partizánok pálfordulásának, annak, hogy népi ellenállókból lassacskán a Miamiba szökött ellenforradalmárok – korábbi ellenfeleik – ügynökségévé váltak? A földkérdés. A nagybirtokokon szervezett állami gazdaságok és a kisbirtokok szövetkezetesítése, ami ezeket a javarészt nincstelen vagy kisbirtokos parasztokat a nálunk is ismert válaszút elé állította: magántulajdon vagy közös gazdaság.

Ezt a hátteret ismerve talán nem szűkül le szemünkben a Fekete folyó (a filmben egy majorság neve) históriája két férfi évekig húzódó párviadalává, aminek felületes nézetben látszhatik. A két főszereplőt ugyanis – a Sergio Corrieri alakította Tirsót és a chileiből kubai színésszé lett Nelson Villagra játszotta Chanót – még a forradalom előtti események állították szembe egymással.

Hosszú, de izgalmakban bővelkedő film ez, két nagyszerű színésszel, átlagon felüli operatőri teljesítménnyel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7703