KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Sötét bűnök

Sin City: Ölni tudnál érte

Az örök város

Kovács Marcell

Újabb fejezetek Frank Miller fatalista bűnképregény-sorozatából.

Közel tíz évvel a formabontó látványvilágával feltűnést keltő Sin City után Frank Miller és

Robert Rodriguez újabb fejezeteket filmesített meg Miller fatalista bűnképregény-sorozatából. Időközben jócskán megváltozott a film és a képregény kapcsolata: a sokadik gyermekkorát élő mozi habzsolja a comics-tól kölcsönzött akcióközpontú fantasy-meséket. A Marvel-univerzum teljes létszámmal átköltözött a filmvászonra, Christopher Nolan Batman-trilógiáját és a Miller 300-ából készült két feldolgozást pedig a felnőtt közönség is lelkiismeret furdalás nélkül nézhette végig.

Sin Cityben azonban mi sem változott. Az alkotók továbbra is a képregény és a film nyelvének összeházasításával vannak elfoglalva, az erősen stilizált, fekete-fehér foltokból felépített képi világ a film legmarkánsabb jellegzetessége. Csakhogy már túl vagyunk a rácsodálkozáson, hogy milyen szépek a képregény kockái mozivászonnyi méretre komponálva, második nekifutásra jóval nyilvánvalóbbak a film hiányosságai. A több főhőst követő, epizodikus szerkezet a szokásos alapsztorit variálja: a baltaarcú főhős sorozatosan kapja a pofonokat hamis szerelmétől vagy a kisemberek életét is megnyomorító helyi hatalmasságtól, esetleg mindkettőtől, mígnem egyszer elszakad a cérna, és elégtételt vesz a sérelmekért.

A történetek hasonlósága első alkalommal még hatásosan nyomatékosította a Sin City-univerzumot uraló reményvesztettséget, mostanra viszont már inkább önismétlésnek hat, egysíkúvá teszi a cselekményt, amit az epizódok váltogatása nem színesít, inkább csak bonyolulttá tesz. Az összezsúfolt történetek kapkodós hatást keltenek, a folyamatos narráció kényszeres beszélővé változtatja a képregény hallgatag szereplőit. A képregényes látvány megidézésében hajlíthatatlan alkotói szándék a cselekmény tekintetében a mozis korszellemnek engedményt téve a történet sűrítésére vállalkozik. Ha egy képregény-történet kockái csak rövidfilmnyi időt töltenek meg, akkor vegyünk belőlük, mondjuk, hármat. Pedig az igazi kihívás a képregénypanelek között, a fehér margón megbújó láthatatlan események megfilmesítése lett volna, a Sin City esetében ezek többnyire a magány és a tépelődés, elismerem, nem könnyen filmre írható történései. Az új Sin City-film az „ugyanolyan, csak nem olyan jó” típusú folytatások sorát gyarapítja: Miller világának kedvelőit elszórakoztatja, a többiek viszont csak a szinte kizárólag ruhátlanul látható Eva Greenre emlékeznek majd belőle.

 

Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) amerikai, 2014. Rendezte: Robert Rodriguez és Frank Miller. Írta: Frank Miller. Kép: Robert Rodriguez. Zene: Robert Rodriguez és Carl Thiel. Szereplők: Mickey Rourke (Marv), Jessica Alba (Nancy), Josh Brolin (Dwight), Bruce Willis (Hartigan), Eva Green (Ava). Gyártó: Aldemisa Entertainment/Demarest /Miramax/Solipsist Films/Troublemaker Studios. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 103 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 34-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11927