KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kockázatos játék

A testrabló

Asbóth Emil

Ferrara áthatol színészei testburkán, s eltulajdonítva személyiségüket, saját szenvedését klónozza az elrabolt lelkekbe.

 

A festő, akinek van vászna, festéke, tükre, arca, nehezen kerüli el sorsát: előbb-utóbb önarcképet fest. A filmrendező, akinek van felvevőgépe, élete, életműve, nehezen áll ellen a kísértésnek: előbb-utóbb filmet készít a filmkészítésről.

Abel Ferrara, az amerikai filmművészet fekete báránya, a nyájtól messzire elbitangolt, farkasok marta vezérkos, sem kivétel ez alól. Az alternatívnak is van lelke. Alternatív lelke. 1992-93ban, egyazon évben három filmet is forgatott: a Mocskos zsarut, a bűn és meghasonlás, az önpusztító delírium remekét, Harvey Keitellel a címszerepben, majd a megrendelésre készített, nagy költségvetésű sci-fit, A testrablók invázióját és a feltételezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt atelierdrámát, az eredetileg a Kígyószemek címet viselő, majd a Kockázatos játékként bemutatott forgatási parázstáncot. Truffaut Amerikai éjszakája filmputtók édesbús holdfény keringőjének tetszik Ferrara önégető amerikai nappala mellett.

Az űrből érkezett testrablók behatolnak a földi testekbe, s az eredetit elpusztítva, hiteles embermásolatokat készítenek. Ferrara is áthatol színészei testburkán, s eltulajdonítva személyiségüket, halálra gyötörve őket, saját alkotói, magánéleti szenvedését kiónozza az elrabolt lelkekbe. A kelet-európai eredetről árulkodó, gyűrött vonású, széles arcú Harvey Keitel, Ferrara és az amerikai alternatívok fétis színésze, az egyik legnagyobb kortárs aktor személyesíti meg a mocskos filmest, Madonna a film színésznőjét. A bizarr átváltozó művész, ez a női Zelig, még azt is képes elhitetni, hogy jelentős drámai tehetség. A játék és valóság molnárferenci összekeverésének dramaturgiai kaleidoszkópja a filmben forgatott film eseményeit elegyíti az igazi filmforgatás lélektani játszmájával. Ferrara saját feleségére osztja a filmbeli filmrendező feleségének szerepét, s ezzel a harmadik térbeli dimenziót is a cselekmény mögé vonja.

Egy házasság válságát, illetve két házasság válságát, a „se vele, se nélküle” egymást kínzó, mindennapos csiki-csukiját kopírozza össze a történet: a MadonnaJames Russo páros kamera előtti viaskodását az alkohol, a kábítószer, a gyötrelmes szexualitás rabszolgaságában, és a filmbeli filmrendező látszólag kiegyensúlyozott polgári keretek között zajló, hazugságok, bűntudat és szeretet között vergődő, már-már szentimentális érzelmi szálakba gabalyodó, családi kapcsolatát. De ez még mind semmi, mert a színész és a színésznő, áldozatot hozván a művészi hitelesség oltárán (itt nem templomi oltáron gyaláznak meg apácát, mint a Mocskos zsaruban), az életágyban is kipróbálják egymást, s a felkészülés Sztanyiszlavszkij metódusa szerint olyan sikeresnek bizonyul, hogy a színész a valóságban is megerőszakolja a feleséget alakító sztárt a felvevőgép előtt. Viszony szövődik a filmrendező és színésznője között is, s az érzelmi zűrzavar, az ön és egymást gyötrés szado-mazo harca a paroxizmus olyan szélsőségébe csap, hogy amikor a megelevenített és az igazi film végén a férjet játszó színész elsüti revolverét, s a kép elsötétedik, nem lehetünk bizonyosak benne, hogy csupán a szerep szerinti feleségét, vagy egyszemélyben a partnernőjét is meggyilkolta-e. De megnyugodhatunk. Az igazi Madonna – mindannyiunk szerencséjére – életben maradt, hogy Evita szerepét eljátszhassa.

Ferrara a bűn és az erény nőképe között vergődik. A fölényét féltő, parfümös nőstény, akinek az ágyjelenetek végén mindig mennie kell, mert valami dolga várja, kontra csupalélek feleség, a gyermek anyja, a családi villanytűzhely őrzője. Az olasz-katolikus alaprajz. A tükrök anyja című Keitel-film hősnője, mint azt a pornókazetták tanusítják, házassága előtt nem apácaként morzsolgatta a rózsafüzért és napjait, most olasz spagettit főz férjurának. A Kockázatos játék című Ferrara-film hősnői spagettijükkel, libidójukkal, fenyegető angyalszárnyukkal a férfi lelki üdvösségét teszik kockára. Sorsa: tésztagőz és buja illatok purgatóriuma.

Kígyószemek figyelnek bennünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1579