KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/december
• Kovács András Bálint: Európa és Amerika között Wim Wenders Amerika-mitológiája; Párizs, Texas
• Klaniczay Gábor: Különös idegenség kerestetik Florida, a Paradicsom
• Zsugán István: A negyven-ötven kilós csomag beszélgetés Makk Károllyal
• Darvas Iván: Születésnapra
• Jelenits István: Múzeum, forgatókönyv-vázlat
• Pilinszky János: Múzeum Forgatókönyv-vázlat
• Koltai Ágnes: Boldogtalan zene Városbújócska
• Takács Ferenc: Szertartás és irónia Roman Polanski portréjához
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Bajor noteszlapok München
• Koltai Ágnes: Filmpohár Giffoni
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A mi családunk
• Bérczes László: Gyermekrablás a Palánk utcában
• Báron György: Szédülés
• Mátyás Péter: Az elefántember
• Zalán Vince: Nővérkék
• Vida János: A megkínzott ember mosolya
• Baló Júlia: Break
• Tóth Péter Pál: A tűz háborúja
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Az utolsó pillanatban Kortársak József Attiláról
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Kísérlet kísérletekkel A Balázs Béla Stúdió kiadványáról
POSTA
• Schlett István: Ezért távoztam
KRÓNIKA
• Antal István: Szabó-Sipos Tamás (1937–1985)

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sebezhetetlen

Köves Gábor

 

Számítógép-designból és marketingstratégiából nem lehet komolyan vehető, célcsoportot nem ismerő mesét gyúrni. Ez még akkor sem megy, ha az embert éppenséggel George Lucasnak hívják. Ha már Lucas is besorolt a technikai vívmányok és a kiszámítható profit bűvöletében víziójukat (ha egyáltalán volt nekik ilyen) vesztett rendezők sorába – márpedig a tavalyi Baljós árnyak erre engedett következtetni –, akkor nagy kérdés, ki fog nekünk, a moziban vigaszt keresőknek mesélni. Amikor M. Night Shyamalan saját anyagból megrendezte a Hatodik érzéket, és emlékezetes trükkjével, a filmet teljes egészében átértelmező befejezéssel bankot robbantott, szakmai felkészültségén kívül még nem adta jelét annak, hogy a szíve is a helyén van. A meglepő gyorsasággal elkészített „follow-up” meghozta a választ: újra van mesélőnk. Pedig minden jel arra utalt, hogy A sebezhetetlennel az egy évvel korábbi siker felmelegítését kapjuk: a helyszín (Philadelphia – az Indiából áttelepült rendező második otthona), az évszak (ősz), az alaphelyzet (hétköznapi hős – emberfeletti képesség), a sztár (Willis), a hangulat (csöndbe fojtott fájdalom) ugyanaz, a női szerep megint csak marginális, a gyerekszereplő pedig a Hatodik érzék szellemlátó kisfiújának mása. Jó darabig ismét az orrunknál fogva vezetnek, s félő, hogy ugyanoda terelnek, mint korábban. Valahol félúton azonban kiderül, hogy a hasonlóságok ellenére nem ugyanabba a mérnöki precizitással megszerkesztett labirintusba, hanem egy játékos fantázia szülte mesébe kerültünk. A valóság és a fantázia határán hol ide, hol oda billen a történet, s végül összemosódik a két világ, csakúgy, ahogy az egy képregény-faló kiskamasz fejében történik. Shyamalan is így olvashatta a filléres füzeteket, hasonló élményre én is emlékszem. Talán badarság az egész, aludjunk rá egyet..., de mozi a javából!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3214